Már diákként is szívesen segített osztálytársainak a matematikával vagy fizikával kapcsolatos tantárgyakban, többek között ezek a visszajelzések terelték a tanári pálya felé Ancsin Zoltánt. A Táncsics Mihály Gimnázium fiatal pedagógusa ugyan nem olyan régóta tanít az intézményben, de már ezalatt is számos emlékezetes vagy éppen mulatságos pillanat részese volt.
– Békéscsabára jártam középiskolába, a Vízműbe és ott is, sőt már korábban az általános iskolai éveim során is érdekeltek a műszaki dolgok, matekból pedig egész jó voltam. Gondoltam arra, hogy az érettségi mellé egy szakma sem ártana, végül geológiai technikus szakon végeztem, viszont rájöttem, hogy ha sikerül is benne elhelyezkednem, az nem biztos, hogy egy családbarát környezetet jelentene.
Közben viszont pont olyan fordulatok jöttek az életembe, ami alapján a család fontossága előtérbe került, úgy gondoltam, a tanári pálya jobban megfelel ennek a célnak, mint a geológiai vonal. A másik ok pedig az volt, hogy már a középiskolai évek alatt is sokszor odajöttek hozzám dolgozat előtt, hogy segítsek nekik elmagyarázni az anyagot. Ez sikerült is és jól estek az elismerések tőlük és a tanároktól – idézte fel Ancsin Zoltán, hogy miért is döntött a tanári pálya mellett.
Hozzátette, sokat jelentettek neki ezek a dicséretek, hiszen ebben az időszakban a hallgatagabb diákok közé tartozott. Ez az egyetemi évek alatt változott meg végleg. A 4-5. ott töltött évei során már megvolt a kapcsolata a Táncsics Mihály Gimnáziummal. A nyugdíjba vonuló Berki Sándor tanár úr helyére érkezett, mint óraadó, munkáját még az előző tanévben a digitális oktatás során kezdte meg, az egyetemi tanulmányai végével párhuzamosan. Mivel tetszett neki a feladat és jó visszajelzéseket is kapott, jó döntésnek tartja, hogy a folytatás mellett döntött.
Zoltán 27 évével a fiatalabb pedagógusok közé tartozik, de a rövidebb tanárként töltött időszak alatt is érte már több olyan pillanat, melyet szívesen idézett fel nekünk. A matematikát és fizikát tanító fiatalember utóbbi tantárgyból gyakran tölti fel a látványosabb órai bemutatókról szóló videókat az Instagram oldalára.
– Ezeket a folyamatokat persze hosszas előkészítés előzi meg, így ha van olyan osztály, ahol ezt mégsem tudom élőben bemutatni, legalább nekik is vissza tudom adni valamilyen formában – mesélte.
Mint mondta, igyekszik oldottabb légkörben tanítani, hiszen nem is olyan régen diákként ő sem szerette, ha egy órán feszültebb volt a hangulat. Szabadidejében előszeretettel kapja elő a gitárját, amit aztán előfordult, hogy az órákra is többször magával vitt, amikor a hangtant tanította a gyerekeknek.
– Megkérdeztem tőlük, hogy van-e valaki, aki esetleg szeretne játszani rajta. Gondoltam talán az osztály érdeklődését is jobban fel tudom kelteni azzal, ha esetleg az egyik társuk gitározik, amire volt is már példa másik órán. Egyszer úgy alakult, hogy én magam játszottam nekik, akkor már persze megjött a bátorságuk, mert amint a végére értem, egyből érkezett is egy kérdés: Tanár úr, ön sok női szívet elcsábított már a gitározással?
Már alapból ez a szituáció emlékezetes volt számomra, majd válaszoltam, feldobva nekik a magas labdát: Én csak egyvalakit szeretnék elcsábítani, akiről úgy érzem, hogy az igazi. Mondanom sem kell, ekkor pedig olyan morajlás futott végig a tantermen, mint amilyet mondjuk egy romantikus film megnézése közben hall az ember a moziban – sorolta.
A napokban történt, hogy pár perccel később érkezett meg az órára, az adott osztály diákjaival viszont van egy közös beszélgetése a Messengeren, ahol egyből elindult a gondolatmenet, hogy hol veszhetett el út közben a tanár úr. Amikor ő is ránézett a következő két mondat fogadta legalul egyik diákjától, aki abban bízott, hátha lesz egy lyukasórájuk: Már megvan! Jaj, nem akartam a szomorú emojit!
– Egyszer az egyik szünetben odajött a fizikatanárihoz néhány diák. Megkérdezték tőlem, hogy az Insta storyban hány kilóval guggoltam, merthogy nem látszott pontosan a videón és találgattak, vajon mennyi is lehetett. Egyébként ősszel gyakran találkoztam azzal a kérdéssel, hogy a „tanár úr mennyivel nyom fekve?” A sportos, egészséges megjelenést fontosnak tartom a példamutatás szempontjából is.
Egy másik érdekes és váratlan pillanat volt, amikor órán kísérleteztünk a Lenz-ágyúval. Kísérlet közben sikerült lekapcsolni a biztosítékot, minekutána keresni kellett, hogy melyik biztosítékot is kell visszakapcsolni. Gyorsan „kapcsoltam”, nevettünk egy jót, szóltam az illetékesnek és szerencsére az óra menetéből sem zökkentem ki. Szóval igyekszem humort is csempészni az órákba – sztorizgatott.
Az egyik múlt héten tartott órájára is szívesen emlékezett vissza. Mivel a tananyaggal kapcsolatban egyáltalán nem voltak lemaradva, a diákok meggyőzték, hogy egy Kahoot játék (az egyik legnépszerűbb szavazós alkalmazás) keretében folytatódjon az óra.
– Az előző témakör összefoglalójából mentünk végig, közben pedig bementem a fizikatanáriba, előkerestem egy doboz bonbont, amit kaptam és azt ajánlottam fel a győztesnek. Emlékezetes és tartalmas órára sikeredett, de egyébként is nyitott vagyok rá, ha a tanulók javasolnak valamilyen jó lehetőséget – tette hozzá.
