- hirdetés -

A legnagyobb kihívást választja a Vízió zenekar minden alkalommal, mikor színpadra áll. Csak saját számokat játszanak, saját dallamaikat egészítik ki saját szövegvilágukkal. Sőt, ők még többet adnak közönségüknek, hisz ezt az élményt kivetített képekkel, videókkal teszik teljessé. A tegnap esti koncertjük jóval többet nyújtott a szórakoztatásnál. A dalok inkább elgondolkodtatták és arra ösztönözték a hallgatóságukat, hogy tegyenek egy utazást a lelkük mélyében.

A Justh Zsigmond Városi Könyvtárban este hat órakor kezdődött a koncert, mely az Országos Könyvtári Napok utolsó, befejező eseménye volt. Törköly József zenei könyvtáros köszöntötte a vendégeket, és mutatta be pár szóban a Vízió zenekart.

– 1982-ben még instrumentális, progresszív rockot játszottak, később szöveget is írtak dalaikhoz. Az 1980-as és 1990-es években gyakran játszottak az orosházi rocktalálkozókon, a fáklyás felvonulás utáni piactéri utcabálokon, manapság leginkább motoros találkozókon és a helyi Rock Klubban hallhatjuk őket. A könyvtár is szeretne tisztelegni a zene világnapja előtt ezzel a programmal, igaz, kicsit megkésve, de erről is szól ez a mai este.

– Szeretnénk a helyi zenei élet szereplőit vendégül látni intézményünkben, sokan játszottak már itt az orosházi rock és klasszikus zene képviselői közül, hisz járt már nálunk a Madrigál Kórus, a Jammy, a Kon-Tiki, a Folkográfia, a KluBB Zenekar, és most végre a Vízió is itt van – folytatta Törköly József.

A Vízió jövőre lesz 40 éves, bár a tagok nagy része még távol van a negyvenedik életévétől. Az eredeti felállásból már csak Kecskeméti Imre gitáros maradt meg, mellette lánya, Laura basszusgitáron és hegedűn, Törköly Csaba gitáron, Szabó Géza pedig dobon játszik. Az énekessel, S. Gyurcival koncert előtt beszélgettünk, aki egy kis szakmai titokba is beavatott minket.

– A tizennégy dalból tizenhármat Imi írt, egyet pedig én – mesélte Gyurci. – Most először lépünk fel nyilvánosan úgy, hogy nem lesznek gitárkombók. Csak vonalban megy mindegy, a dobon kívül minden a központi rendszeren keresztül szól majd. Szerintem sokkal szebb hangképet lehet így kihozni, meg – nem mellesleg – kevesebbet is kell pakolnunk.

– Különleges élmény a könyvtárban játszani, sajnos ritkán jutok el ide, kevés időm van olvasni, leginkább a kislányomnak szoktam esténként felolvasni. Egy picit igyekszünk a helyszínhez igazodni, én is megpróbálok kicsit kevesebb lenni, bár a cappella énekesként kezdtem a pályafutásomat, így ahhoz szoktam hozzá, hogy ágyúnak kell lennem – folytatta.

Nem lett Gyurci kevesebb, de így döntött jól. Ez ő, ez a Vízió, ezekhez a témákhoz, számokhoz ez a hangerő és intenzitás kell. Lassan nyílt meg a fülem és a lelkem a dalokra. Máshogy működik ez, ha nem a már régóta bennünk bujkáló, megszokott dallamokat, hanem teljesen újakat hallunk. Figyelmesebbnek kell lennünk ilyenkor. A szövegek még inkább magukkal ragadtak és elgondolkodtattak.

Az élet nagy kérdéseit fejtegették, köztük a mai kor egyik legnagyobbját: valóban annyit érünk, amennyi pénzünk van. A legfontosabb témák köré csoportosultak a dalok, úgy mint a szerelem, a szabadság, a magány, az idő, a félelem vagy a hazaszeretet. A jelenlévők így a zenei élménynél sokkal többel gazdagodhattak.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.