Október 6-án országszerte az emlékezésé a főszerep. Orosházán is ünnepi beszéddel, műsorral, valamint koszorúzással tisztelegtek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megtorlásának áldozataira október 6-án a Petőfi Művelődési Központban és a Történelmi Emlékparkban.
Az október 6-án, a 13 aradi vértanú emlékére rendezett városi megemlékezést hagyományosan a Történelmi Emlékparkban szokták megrendezni, a rosszabb idő miatt azonban a program egy részét a Petőfi Művelődési Központ színháztermében tartották meg. A himnuszt követően a vendégek köszöntése következett, majd a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója, dr. Blahó János tartotta meg ünnepi beszédét.
Felidézte az akkor történteket, hogy napra pontosan 172 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án Haynau hóhérai hogyan láttak dicstelen feladatukhoz. Azon a napon Haynau táborszernagy saját maga rendezte a véres ceremóniát, hajnali fél hatkor először Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet vezették a 12 katonából álló kivégzőosztag elé. Őket golyó általi halálra ítélték, ahogy az ítéletben fogalmaztak, kegyelemből…
Őket
követték a kötél általi halálra ítéltek. A kilenc magyar
honvédtábornokot hat órakor vezették a bitófák alá Haynau
hóhérai. Elsőként Poeltenberg Ernőt, majd Török Ignácot,
Lahner Györgyöt, Knézich Károlyt, Nagysándor Józsefet,
Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és
végül Vécsey Károlyt küldték a halálba.
– A kivégzési
sorrend is meg volt tervezve. Lelketlen, beteges bosszúvágytól
fűtve lökdösték a törött lábú Damjanich tábornokot, Arad
kapitányát a kötél alá. Utolsóként Vécsey gróf következett,
az ítélkezők nem véletlenül hagyták éppen őt utoljára,
hiszen az általa vezetett honvédsereg foglalta vissza korábban a
császáriaktól Arad várát – mondta beszédében a gimnázium
igazgatója.
A kivégzőosztag azonban nemcsak Aradon működött, a fővárosban ezen a napon végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, kegyetlen és véres politikai megtorlás vette kezdetét Magyarországon. Az ismert mártírhalált halt hősök mellett névtelen hősök is életüket adták a hazáért, a szabadságért. A forradalom és a szabadságharc leverése után visszatért Magyarországra az önkényuralom.
– Majdnem húsz évre rá történt a kiegyezés, ami történelmi realitásban nézve kijelenthető, hogy az egyedüli lehetséges út volt, Magyarország politikai fejlődési pályája Deák Ferenc politikai realitásérzékét igazolta. 1848-49 ismert 12 pontjából a nemzetőrség és a nemzeti bank felállításának kivételével minden követelés megvalósult.
A kiegyezést követő évtizedek országunk soha nem látott gazdasági és kulturális felvirágzását eredményezték, utak, vasutak, színházak, kórházak, népiskolák épültek, új iparágak honosultak meg és egész városok születtek újjá. A mai nap az emlékezés mellett a tisztelgés napja. Lelkünkbe mindez már beleivódott és nemzedékről nemzedékre ér – tette hozzá dr. Blahó János.
A köszöntő beszédet követően a Vörösmarty Mihály Általános Iskola 5. A osztályának diákjai adtak elő ünnepi megemlékező műsort, melyben elszavalták többek között az aradi vértanúk utolsó szavait, szeretteiknek írt utolsó leveleikből idéztek, valamint megemlítették a 13 tábornok rövid életpályáját. A műsort és a Szózat eléneklését követően a Történelmi Emlékparkban folytatódott a megemlékezés, ahol Dávid Zoltán polgármester, a képviselő-testület, a városi intézmények, szervezetek vezetői, valamint a történelmi egyházak, egyházközségek képviselői helyezték el koszorúikat az 1849-es emlékkőnél.