Mostanság mindenki Tokyóra figyel, a TV-t nézi, sporthíreket hallgat. Azok is, akik egyébként ritkán teszik ezt, de most Olimpia van. Ennek kapcsán kérdeztünk meg orosházi, egykori olimpikonokat.
A pandémia rányomja bélyegét az egy évvel elhalasztott játékokra is, de akár hogy is van, ez mégiscsak a sport legnagyobb ünnepe. Kicsit más, mint az eddigiek, hisz üresek a lelátók, de a résztvevő sportolók és a teljesítményüket figyelő szurkolók számára így is egyszeri és visszahozhatatlan. A kiváló orosházi tornász, Böczögő Dorina Pekingben és Londonban élhette át az olimpia nyújtotta feledhetetlen pillanatokat.
– Mitől annyira más az olimpia, mint pl. egy világbajnokság?
– Igaz, hogy itt is tornázni kell és az ellenfelek is ugyan azok, mint a világbajnokságon, mégis ég és föld a kettő. Világbajnokság, az olimpia évét leszámítva minden évben van. Felkészülsz, benevezel és ott vagy, ha a hazai szövetség méltónak talál erre. Az olimpiát négy évente rendezik (most épp öt év telt el a legutóbbi óta) és egy nagyon nehéz kvalifikikációs sorozat után juthat be az a kevés versenyző, akik a legjobbak ezeken a versenyeken. Aztán ott van az a semmivel sem összehasonlítható hangulat, az olimpiai falu, ahol sok sportágból, a világ legjobbjai ugyan abban a lázban égve élnek, készülnek, összpontosítanak, örülnek, vagy épp szomorkodnak. Most a covid miatt ez nyilván más, hisz nem hiszem, hogy verseny után együtt lógnak a többiekkel.
– Van kedvenc olimpiai emléked?
– Sok van. Versenyről is, olimpiai faluból is, de ha valamit ki szeretnék emelni, akkor az a szurkolás. Amikor a többi – épp ráérő – sportolóval együtt elmegyünk más sportágak versenyeire, szurkolni a magyar csapatnak. Londonban nagyokat szurkoltunk a kézilabdás fiúknak. Az remek volt.
– Mit tippelsz, hány érmet hoznak a magyarok Tokyóból.
– Nagyon rossz tippelő vagyok, így nem is mondok erre semmilyen számot. Nem szeretnék se elkiabálni valamit, se pesszimistának látszani. Remélem minél több sportágból, minél többet.
– Mit szólsz a Kovács Zsófi személyében egyszemélyes magyar tornászcsapathoz?
– ’96 óta nincs csapat, így ez nem meglepetés. Zsófi nagyszerű tornász, és most az olimpián is csodálatosan versenyzett. Szinte tökéleteset nyújtott a selejtezőben és az egyéni összetett fináléban is az utolsó szerig, a gerendáig maximumot adott. Sajnos ott volt egy rontása, amiért nagyon kár, de így is azt kell mondjam, hogy nagyon rég nem hoztunk ilyen eredményt olimpiáról. Büszke lehet magára és mi is büszkék vagyunk rá.
– Hogy látod a magyar torna helyzetét a világ élvonalához képest?
– Szerintem közeledünk a világ elithez és egyre jobbak az eredményeink. Most sem sok választott el minket, hogy csapattal jussunk ki az olimpiára. Akkor pont kifogtunk egy rosszabb napot és gerendán sok rontás volt. A spanyolokat egyébként már többször sikerült megcsípni. Ők kijutottak, mi éppen nem. Nem lett volna lehetetlen. Azóta Zsófi mellett is van a válogatottban, aki sokat fejlődött. Úgy érzem, hogy erre kell ráfeküdnünk a következő kvalifikáció során is, mert nem lehetetlen.
( A felhasznált fotókat Böczögő Dorina bocsátotta rendelkezésünkre.)
