- hirdetés -

Már a ház elé érve, az ajtóban állva meggyőződtünk arról, hogy egy valódi, ízig-vérig művészhez érkeztünk. Benkő Zsuzsanna mozdulataiban, külsejének és otthonának minden apró részletében ott az egyediség.

Az már az első pillanatban kiderült, hogy számára ez nem hobbi, hanem életstílus. A bejárati ajtón egy férfialak „áll” virággal a kezében, a régi padlásfeljáró deszkáit dekupázsolt lepkék díszítik, a dohányzóasztal egy újrafestett, újragondolt varázslat. Kalapok és legyezők lesnek minket a szobák szegleteiből, és fantáziadús festmények fürkésznek minket a falakról. Ezek a képek távol állnak a valóságtól, inkább olyanok, mint amik beleláttak alanyuk mélységeibe, és azt vetítik, terítik ki a nézőjük elé. Olyan nyersek, olyan érzelemdúsak, mégis olyan érzékenyek és simogatóak.

– Orosházán nevelkedtem, később tíz évig éltem Írországban. Aztán hazaköltöztem, mert az anyukám, Szőke Zsuzsanna beteg lett, és vele akartam lenni, hogy ápoljam. Orosházára érve szinte azonnal csatlakoztam a helyi festőcsoporthoz, édesanyám vitt el oda, aki 25 éven át volt aktív tagja ennek a közösségnek. Én egyénként már korábban, Írországban elkezdtem festeni. Nagyon büszke volt rám amiatt, hogy én is alkotok – mesélte.

Belőled mit vált ki? Milyen emléket juttat eszedbe?

Mindegyik kép többet mond annál, mint amit megjelenít. Mást neked, mást Önnek és mást nekem. Némelyek olyan lelki mélységekbe visznek, hogy őket nézve szinte úgy érezhetjük, egy pszichológiai kezelésen veszünk részt. Te vágysz a fa ölelésére, más megijed tőle. Miért váltja ki belőled épp azt, és miért érzi más pont az ellenkezőjét? Ezek a képet sokat elmondanak nemcsak alkotójukról, hanem csodálójukról is.

– Azt festem meg, amit éppen abban a pillanatban érzek, amilyen gondok vagy örömök akkor foglalkoztatnak. A szomorúság és a szerelem fontos ihletadók. Nem célom, hogy fotószintű, precíz munkákat készítsék, nem az anatómiai arányokra fókuszálok. Nekem sokkal fontosabb a hangulat visszatükrözése, a lelki üzenet átadása – tette hozzá.

Feldobja, nem kidobja a régi tárgyakat

Zsuzsanna szívesen keveri a stílusokat. Egy kis csillámpont is találunk a festmények egynémelyikén, mely egyébként körömre való, de Zsuzsanna azt mondja, ez nem számít, hiszen a vásznon is ugyanolyan jól mutat. Szívesen fest üveget, kavicsot, bármit feldob, ami a keze ügyébe kerül. Igen, ő inkább feldobja, mintsem kidobja. És ezáltal már üzen is.

– A hegedűtestű nőt ábrázoló kép azt mutatja: „egy nő úgy muzsikál, ahogy játszanak rajta.” A kisfiú, aki a tükörképében a bátor oroszlánt látja, azt üzeni, a lehetünk sokkal erősebbek annál, mint amit láttatunk. Ezek a képek a saját lelkünk mélyébe rántanak, ha őket nézzük, muszáj befelé fordulnunk – tette hozzá.

A festmények színözöne, arcunkra mosolyt csaló humora is megragad bennünket. A két pezsgőző, nagy fenekű, jó kedélyű hölgy imbolygó sétája az egyik személyes kedvencem lett. Olyannyira beszippantott, hogy szinte szerettem volna belépni a képbe, és csatlakozni hozzájuk az úton.

Zsuzsannánál minden egyedi. Az utcatábla, a postaláda, a kukák mind kézzel díszítettek. Miért lenne bármi szokványos, egyhangú, ha lehet eredeti és érzelemdús is? Benkő Zsuzsanna rámutatott arra, hogy az utóbbi választás sokkal érdekesebb.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.