Igazság, érzés, világnézet, ez a három teremti az írót, s művészt. Akinek ez nincs, az írja regényét főzőkanállal – vallotta ars poeticájában Justh Zsigmond, akinek rövid élete ellenére is jelentős volt irodalmi munkássága.
A neves író 1863-ban született Pusztaszenttornyán. Már korán kitűnt kortársai közül sokoldalú érdeklődésével, hamarosan pedig az írói pályát választotta hivatásául. Tanulmányait Budapesten kezdte, majd olyan külföldi városokban folytatta, mint Kiel, Zürich vagy éppen a francia főváros, Párizs.
Ugyan irodalmi munkássága is jelentős volt, de kultúraszervező tevékenységével is ismertté vált, melyet pusztaszenttornyai birtokán vitt véghez.
– Parasztszínházat szervezett, közelebb vitte a kultúrát, bebizonyítva, hogy annak javaiból bárki részesülhet. Sikerült létrehoznia egy olyan, parasztokból álló színésztársulatot, melyet a falu csakugyan magáénak érez, s melynek csodájára járt a pesti mellett a Justh által meghívott külföldi művésztársaság is – írják Justh Zsigmond munkásságáról a települési értéktár elemeit tartalmazó könyvben.
A magyar népszínművek mellett klasszikus drámákat, Shakespeare- és Molière-darabokat is láthatott a parasztszínház közönsége az 1890-es években, a betanítást maga Justh Zsigmond vezette. Az író felé a szentetornyai, orosházi és gádorosi nép is mindig bizalommal fordulhatott. Fiatalon, mindössze 31 évesen hunyt el, számos műve már halála után jelent meg, posztumusz kiadásban.
Hatása így is jelentős volt, Szentetornyán, Gádoroson és Nagyszénáson is utca őrzi nevét, csakúgy a Kiskunfélegyháza-Szentes-Orosháza vasútvonal egyik megállóhelye. Orosházán is méltóképpen őrzik emlékét, hiszen 1999 óta Justh Zsigmond nevét viseli a városi könyvtár, mely egy fontos mérföldkőhöz, az intézmény 50-ik évfordulójához kötődött.
Hagyományosan az Országos Könyvtári Napok Programsorozatához tartozik még Justh Zsigmond sírjának meglátogatása és megkoszorúzása Gádoroson, egy kerékpártúra keretében.
