A járvánnyal kapcsolatban sok mindent hallunk. A betegségről, a tünetekről, a kórházról. Sokan meggyógyulnak a súlyos esetek közül is, de nem igen hallunk róluk. Mostani beszélgető partnerünk egy ezek közül.
Verasztó Sándorné, Magdika 72 éves, a veszélyeztetett korosztályba tartozó sokat megélt ember, többszörös nagymama. Magas vérnyomás, két érbetegség, stent beültetés után érthető módon tartott a vírustól. Szedte a vitaminokat, kézfertőtlenítés, maszk, de nem sikerült megúsznia. Január közepén elkapta a fertőzést.
– Néhány nap után egyre rosszabb lett az állapotom. Szedtem a háziorvos által felírt gyógyszereket, de nem javultam semmit. Kétszer is mentőt kellett hívnom, mert jártányi erőm sem volt – kezdi a történetet Magdi.
Február ötödikén került be az orosházi kórházba. Szinte teljesen kiszáradva fektették be a hatodik emelet, nyugati szárnyba, a Covid-19 osztályra. Hat napot töltött ott és mint mondja, ő sem tudta elképzelni addig, milyen munkát végeznek az egészségügyi dolgozók a fertőző osztályon.
– Aki nem látja, nem tapasztalja, el sem tudja képzelni, milyen emberfeletti munkát végeznek ott orvosok, ápolók, takarítók egyaránt. Egész nap abban az „űrruhában” napi 12 órán keresztül, teljes odaadással, szakmai hozzáértéssel, empátiával, miközben WC-re sem mehetnek ki, csak 3 óránként, ráadásul még ott vannak a betegek a maguk jó, vagy rossz természetével. Csodálom őket a fegyelmük, alázatuk, kitartásuk, elhivatottságuk miatt – teszi hozzá.
Magdi meggyógyult. Hat keserves nap után távozhatott a kórházból. Azt mondja, csak remélhetjük, hogy az ott dolgozóknak sikerül kitartani a járvány végéig.
– Mélységes tiszteletemet, köszönetemet szeretném kifejezni az orosházi kórház hatodik emelet, nyugati szárnyában dolgozó orvosoknak, ápolóknak és minden egészségügyi dolgozónak. Nagyon köszönöm, hogy meggyógyítottak. Jó egészséget és kitartást kívánok nekik a mi érdekünkben – mondja zárásként.
