Ezúttal egy falra került fel a sokak kedvencévé vált Szavanna. A fejjel festő fiatal elmondta, nem volt egyszerű dolga, de végül nyugodt szívvel adta át munkáját.
Szereti feszegetni saját határait Paulik Feco. A testébe zárt ifjú művész egy-egy extrémebb vagy korántsem szokványos megrendelésre ritkán mond nemet. Nemrég egy farmerkabátra készített festmény, most pedig egy újabb, művészetétől távol álló felületre, egy falra alkotott.
– A Nem Adom Fel Alapítvány szegedi csapatában dolgozok. Idén szeptemberben lett egy irodánk Szegeden is a GEMMA Központ jóvoltából, ki is festettük és engem megkértek a munkatársak, hogy fessek a falunkra egy szavannát. Még ilyen kérést se kaptam, gondoltam, hogy ez nagyon megtisztelő, és lássuk, hogy mi lesz belőle. Úgy tippeltem, hogy két teljes nap elég lesz, de be kellett látnom, hogy nem – mesélte az előzményeket Feco.
Mint mondta, már az első napon szembesülnie kellett azzal, hogy szüksége van magasításra, ezt egy összehajtott pléddel oldotta meg, de további nehezítő tényezők is akadtak az alkotási folyamatban.
– Ugyebár a fix falat nem tudom a lábammal arrébb tolni, mint az állványomat, amikor messzire van a vászon széle, de meg kellett birkóznom a falfesték textúrájával is. Mondanom sem kell, hogy megnehezítette a munkámat a háttér megalkotásánál. A harmadik nap a harmadik réteget, már a kimaradt falfestéket is használtam akrilhoz, és ezzel a kombóval tudtam igényem szerint kidolgozni a hátteret. Negyedik napra csak az egyik lomb maradt és a nap. A fa és a nap mondhatni könnyű volt. Ezt a képet is a 60centis pálcámmal készítettem el – ecsetelte a munkafolyamatot.
– Érdekes kihívás volt és élveztem. Örültem, hogy lehetőségem nyílt kipróbálni, hogy megy-e, és végül is örömmel, nyugodt szívvel adtam át ezt a munkámat is – zárta élményét az ifjú művész.
