Szűcs Ferenc nyugalmazott pedagógus, a Mátrai Sándor Stadion történetének írója ezúttal az orosházi olimpikonokról ír memoárt. Ő akadt rá a keresgélés során Monostori Lajosra, aki 1949-1952 között az I. Levelezési sakkolimpián aranyérmet szerzett a magyar válogatott tagjaként.
– Tanár Úr, mit lehet tudni Monostori Lajosról?
– Monostori Lajos 1914. december 4-én született Orosházán. Itt kezdte sakkozói pályafutását. Táblás sakkversenyzőként 1946-ban Szegeden, egy mesterversenyen harmadik helyezést ért el, ez meghozta számára a mesteri címet. Később felkerült a fővárosba és több egyesület színeiben versenyzett. Az 1949-1950-es országos csapatbajnokságban a KAOSZ színeiben, az 1951-es bajnokságban a Vörös Meteor színeiben, míg 1952-ben a SZOT egyesületének tagjaként lett bajnokcsapat tagja. Levelező sakkozói pályafutása még jelentősebb volt, mint a tábla melletti. A délkerületi távsakk bajnokságban 1942-ben második lett. Az I. levelezési sakkolimpia döntőjében 1949-1952 között a magyar válogatott tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett. Majd 1956-ban külföldre menekült, egészen Argentínáig jutott. Hazatérése után ismét Orosházán lakott. Versenyzői pályafutása főleg a csapatversenyekre korlátozódott. Somogysárdra költözött 1980 körül, ott töltött el az éltéből negyed századot. A kaposvári kórházban hunyt el 1994. január 23-án – mesélte el Szűcs Ferenc.
A távsakk a mai napig népszerű maradt
A levelezési sakk, vagy távsakk a sakkjáték egy speciális formája, amelyben a játszó felek egymástól távol vannak és a lépéseket valamilyen közvetítő eszköz segítségével továbbítják ellenfelüknek. Ez hosszú időn át az egyszerű postai levél, később főként a speciális postai lépésközlő levelezőlap volt, de játszottak távsakkot telefonon keresztül, táviratok, telexek, faxok váltásával, vagy rádión történő közvetítés révén is. A wikipédia szerint ma már a legelterjedtebb az interneten keresztül történő távsakkozás, amelyen a lépések megküldése vagy elektronikus levél (e-mail) útján, vagy szerverkapcsolat segítségével történik. Egyre bővül az okostelefonos alkalmazás (mobilapp) segítségével történő távsakkozási forma.
Hazánk hamar felkerült a távsakkozás térképére
A levelezési sakkozás versenyszerű formában az 1820-as években kezdődött. Ebbe a magyarok is bekapcsolódtak, 1842-1845 között Párizs ellen játszottak két játszmát – mindkettőt megnyerték. A XIX. század második felében kezdtek olyan levelezési sakkversenyeket rendezni, amelyekben csoportokat alakítottak ki és mindenki játszott mindenki ellen. Az első Magyarország által szervezett versenyre 1893-1897 között került sor, a Budapesti Sakk-Szemle által rendezett nagy verseny módot adott arra, hogy a legjobbak egy hazai kiíráson is összemérjék tudásukat. A versenyt holtversenyben Charousek Rezső és Maróczy Géza nyerte. Ezt követően néhány év alatt a levelezési sakkozók létszáma rohamosan megnőtt. Nemcsak a létszám, hanem a minőség is sokat fejlődött. Dr. Balogh János már 1910-ben és még 1980-ban is eredményesen versenyzett, 40 éven keresztül a világ élvonalába tartozott. A magyar sakkozás rövid története kiadványban az is olvasható, hogy a sakk Európa-csapatbajnokság döntőjét 1937-1939 között rendezték meg, Magyarország győzelmével zárult. A háború után már jól működött a kontinensek közti légiposta, így levelezési csapat világbajnokságot írtak ki, amit a tábla melletti sakkhoz hasonlóan olimpiának neveztek.
