Nap mint nap járjuk a város utcáit, sőt még nevükön is szólítjuk azokat. Dénes tanító, Horváth pap vagy épp Mikolay utca. Ezek a nevek valaha hús-vér embereket takartak, mégpedig olyanokat, akik orosházi gyökerekkel bírtak, vagy itt tettek nagyot a köz érdekében. Hogy kik is ezek az emberek, akikről a tisztelet jeleként utcát neveztek el? Új rovatunkból kiderül.
Nem, nem fogunk egész életutakat feltárni, sőt részletekbe menő életrajzokat sem fogunk most közzé tenni. Műcímekkel és túl sok évszámmal sem terheljük az olvasókat, célunk csupán, hogy megismertessük velük – röviden és vázlatosan – azokat az orosháziakat, akiket valaha érdemesnek tartottak arra, hogy nevüket egy utcanévtáblára véssék.
Tíz érdekes momentum Oláh István életéből
Oláh István vándor könyvárus (?– 1848. december 17.)
1) Születésének évet és helyét nem ismerjük. Orosházára 1848 decemberében került vándor könyvárusként.
2) Ekkor már tíz éve törvénytelen szövetségben élt Busa Ágnes asszonnyal, aki elkísérte őt könyvárusi útjain.
3) Jobbára kis terjedelmű, füzetes históriákat árult, de volt több, az aktuális politikai helyzettel foglalkozó kiadványa is. Nemcsak a piacon, hanem házról-házra járva is terjesztette könyveit.
4) Az 1848. évi áprilisi törvények nem megfelelően rögzítették a jobbágyfelszabadítás körülményeit, részben ennek hatására az orosháziak fellázadtak és elfoglalták a Károlyiak birtokában lévő csákói pusztát. Oláh István azonosult az orosháziak követelésével. Nem ő volt a földfoglaló mozgalom vezetője, de a piacon lázító beszédéket mondott a felsőbb vezetéssel szemben.
5) Nem adott igazat Kossuthnak sem, aki levelében rablással vádolta az orosháziakat. Kossuth azért nevezte őket rablónak, mert erőszakkal vették el a csákói pusztarészeket, és haszonbért nem fizettek azokért.
6) Orosházán a december 14-ei piacon Oláh István nyilvánosan arra biztatta a hallgatóságot, hogy ne engedelmeskedjenek a kormánybiztosnak.
7) 1848. december 11-e és 18-a között a vármegyei tisztikar rögtönítélő törvényszéket tartott Orosházán, ami az izgatók felett mondott ítéletet. A fenyítő törvényszék úgy gondolta, elrettentő például használja fel az ő esetét. Abban bíztak, hogy mivel nem helybéli, nem lesz miatta felzúdulás.
8) Azonnal elfogták, és tettét az államrend megbontására irányuló lázadásnak minősítették. A rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte, az általa árusított veszélyes könyveket pedig elégették.
9) Halálának bejegyzése egyik egyház anyakönyvében sem olvasható. Csupán száz év múlva, 1948 után lett nagyobb érdeklődés irányába.
10) 1955-ben a róla készített mellszobor kikerült a szentetornyai általános iskola udvarára, és még ugyanebben az évben utcát neveztek el róla Orosházán.
Kiemelt kép: kozterkep.hu
Forrás: Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei a XIX. század végéig I.
http://bekes-archiv.hu/id-483-felszabadult_jobbagyok_es_volt.html
