A magyar feltalálók napján az internetet bújva különleges élményben volt részem. A Szabadalmi Közleményeket „lapozgatva” orosházi nevekre bukkantam. Linamar Hungary Zrt. OROS Divíziója szabadalmaztatta három fejlesztőmérnökének találmányát. Hogy mi is ez a felfedezés? Most kiderül!
A teljesség kedvéért íme a pontos megnevezés: „Eljárás és berendezés napraforgószár vágásának vezérlésére és a vágási magasság optimalizálására”, de ígérem, a három feltaláló közérthetően, hétköznapi nyelven fogja elmagyarázni, miről is van szó.
A főszereplők Lentvorszki Pál, aki 1993 óta dolgozik a cégnél fejlesztőmérnökként, Barányi János tervező, aki 1994-ben került a Linamarhoz, és 1998-tól osztályvezetőként tevékenykedik itt, valamint Kis-Németh Zsolt, aki 2005 óta foglalkozik a vállalatnál termékfejlesztéssel. Nap mint nap egy irodában, egymást kritikusan szemlélve dolgoznak ők. A folyamatos (és egyébként jóindulatú) kötözködésekre azonban hálás szemmel tekintenek, hiszen azt vallják, így érhető el a tökéletes eredmény. Ha ugyanis egymás munkájában megtalálják a legapróbb hibát, azzal csupán szívességet tesznek a másiknak. Valljuk meg, mennyivel jobb még a tervezőasztalnál rálelni a „bakira”, mint már az elkészült terméken. De térjünk a témára!
– A Linamar több mint ötven éve mezőgazdasági gépeket gyárt, többek között gabonavágó asztalokat, rendsodrókat, kukoricabetakarító és napraforgó-betakarító adaptereket. Ezeket folyamatosan fejleszteni kell, többek közt azért, hogy könnyebb legyen őket üzemeltetni, gyorsabban, gazdaságosabban és kényelmesebben lehessen velük dolgozni – kezdte Lentvorszki Pál. – Tudni kell, hogy a kombájnok, amikre az adaptereket felhelyezik, évről-évre változnak. Növekszik a teljesítményük mellett a komfortjuk is. Az igények mindig növekednek, és ezt nekünk is követnünk kell! Ez a mi munkánk, a folyamatos fejlesztés – magyarázza.
Változnak az igények, ezért is vannak a tervezők
Hogyan néz ki a fejlesztés? Rosszabb esetben követik a trendet, jó esetben viszont ők maguk mutatnak irányt.
– Nézzünk egy példát! – veszi át a szót Barányi János. – A kukoricát és a napraforgót sorosan vetik. Ez esetben a kombájnra tehát olyan adapter kerül, amely soros betakarításra való. A különböző kombájnteljesítményekhez különböző sorszámú gépeket gyártunk 2-től a 16 sorosig. A 16 soros gép 12 méter széles. De jön az elvárás, hogy közúton is lehessen vele közlekedni. Nyilván egy 12 méteres géppel nem lehet, úgyhogy meg kell tervezni annak összecsukható verzióját. Emellett különböző sortávolságú vetések vannak. Magyarországon a 762 mm a megszokott, de Európában van 70 és 80 centiméter sortávolságú is, az USA-ban pedig létezik 50, 56, 96,5 és 101,6 centiméteres is. Vagyis a törőegységeket máshogyan kell rendezni, és ez befolyásolja a vázszélességet és az összecsukást is. Most épp egy 12 soros, 50 cm-es sortávolságú összecsukható adapter készítésén dolgozunk. Ilyenre eddig még nem volt piaci igény, most azonban lett. Mindig vannak újítások. Jövőre például egy 18 soros adaptert fogunk tervezni az USA-ba – emelte ki.
Az újítás: zúzás és betakarítás egy körben
Bár a fő profil eddig a kukoricabetakarítás volt, a szabadalmaztatott felfedezés a napraforgó-betakarításban történt.
– A napraforgó betakarítása kicsit eltér a kukoricáétól – folytatta Kis-Németh Zsolt. – A kukoricát úgy takarítják be, hogy az adapter szinte követi a talajt, lehúzza a kukoricaszárat, a cső fennmarad egy törőlécen, majd onnan továbbítva lesz a kombájn felé, a lehúzott szár pedig összezúzásra kerül. De a napraforgót nem lehet ily módon lehúzni, mert ez esetben a tányér szétrobbanna, a napraforgómagok pedig szétszóródnának. A napraforgófejeket egyben kell továbbítani a kombájn felé úgy, hogy levágáskor az a cél, hogy a napraforgószárnak minél kisebb része maradjon a fej alatt. Így lesz optimális a kombájn cséplési teljesítménye – folytatta a termékfejlesztő.
Mikor az adapter levágja a napraforgófejeket, körülbelül 1-1,5 méteres szárakat hagy maga után a tarlón. Ezt a további talajmunkálatok miatt azonban le kell zúzni. És most jön a lényeg!
– Felmerült az igény arra, hogy a napraforgószárat a betakarítással egy menetben lehessen lezúzni – vette át a szót Barányi János. – De a napraforgó magassága változó. Az adaptert ugye a fejek alatt kell tartani, hogy minimális szárhosszal vigyük be a fejet a kombájnba, viszont ha változtatjuk az adapter magasságát, attól függetlenül a szárzúzónak követnie kell a talajt! Erre irányult a fejlesztés, hogy képes legyen külön működni a napraforgófej-vágó és a szárzúzó. Mivel nagyon sokfajta kombájn van, mi olyan adaptert akartunk készíteni, ami bármelyikre, még a legegyszerűbbre is felszerelhető – összegezte.
Szabadalmaztatás előtt újdonságkutatás
A fejlesztők kiemelték, az ő munkájuk folyamatosan feltalálással jár. Ez az eset számukra inkább csak amiatt különleges, mert „papírozva” lett. Volt egyébként az évek során több munkájuk is, amit a Linamar szabadalmaztatásra nyújtott be. De mint tapasztalták, nagyon nehéz teljesen újat kitalálni. A szabadalmaztatáshoz úgynevezett újdonságkutatást végez a Szabadalmi Hivatal, vagyis utána jár, van-e már hasonló a világon. És általában van. Még ha a piacon nem is kapható, más által már oltalom alá kerülhetett.
– Volt 1992-ben egy ennél jóval lényegesebb, nagyobb kaliberű találmánya a divíziónak. Az akkori gyártmányfejlesztési osztály megtervezte a kukoricabetakarító adapter alá az első szárzúzót. Ez egy forgókés, mely egy tengely körül forog, és összezúzza a kukoricaszárat. Ez a találmány az orosházi csőtörőkön volt elsőként elérhető a világon, viszont nem lett szabadalmaztatva, így néhány év után megjelentek a konkurens gyártók is ugyanezzel a kivitellel. Ennek következményeként megjelent egy elvárás a cég oldaláról, hogy ha olyan tervet készítünk, melyről úgy gondoljuk, nincs még a piacon, azt adjuk be szabadalmaztatásra – mesélte Kis-Németh Zsolt.
Olyat csinálni, amit korábban még soha senki
Visszatérve a felfedezésre, olyan helyzet is előállhat, mikor egy találmány az idő múltával valamelyest érvényét veszti. Itt is ez az eset történt, így a berendezés már nem áll szabadalmi oltalom alatt.
– 2016-ban adta be a cég kérelmet, 2018-ban került oltalom alá a találmány. Közben viszont fejlődtek a kombájnok, és a legtöbb prémiumkategóriáson ez a funkció már alapból rajta van, az elektronikája alkalmas erre. De igazság szerint ez egy ilyen munka. Én nem is feltalálásnak élem meg, amit csinálok, hanem egy feladatnak, amit el kell végezni. De persze azért jó, ha olyat tervezünk, ami működik, és még jobb, ha ez olyan, amit más még korábban nem csinált – jegyezte meg Lentvorszki Pál.
– A mi munkánk egy folyamatos problémamegoldás. De őszintén szólva nekem is jól esik, ha megyek az úton, és látom, hogy ott dolgozik egy olyan csőtörő, aminek egy részletét én terveztem. Az valóban jó érzéssel tölti el az embert. Persze, ez a dolgunk, de mégis büszkeség valamit elsőként feltalálni – tette hozzá Barányi János.
