Jövőre betölti a hetvenet, mégis olyan energikusan sétál mellettem, hogy alig bírom tartani a tempót. Csinos, ápolt, fiatalos nem csak kívülről, hanem belülről is. Csörög a telefonja, Péterfy Bori: Vámpírja szólal meg rajta. Vajon hány korabeli nő választja csengőhanggént ezt a dalt? Ő Szőke-Török Ferencné Margó.
– Anyukám sem volt az az otthonkás, fejkendős típus. Pedig nehéz volt, főleg 1956 után, de azért mindig megvette a szép anyagot, hogy varrathasson magának egy csinos kosztümöt, amit egy elegáns blúzzal felvehet. Apukámat is így öltöztette. Megvolt, hogy melyik nadrághoz melyik ing illik színben a leginkább. És természetesen engem is és a nővéremet is így nevelt már egész kicsi korunktól – kezdi.
Margó édesanyja jó genetikáját örökölte. A vírus miatti idősávos korlátozások miatt többször került már emiatt furcsa helyzetbe. Bevásároláskor nem egyszer nézték már 65 év alattinak, és kérték meg emiatt, hogy jöjjön vissza később, dél után.
– Édesanyám egy nagyon szép asszony volt. De nem csak azért volt szép, mert finom volt a bőre és csinos az alkata, hanem mert attól függetlenül, hogy falun éltünk, ő mindig nagyon tiszta és ápolt volt. És ezt belénk is nevelte, belém és a nővérembe. Már mikor óvodások voltunk, megtanította nekünk, hogy egy kislány mindig szépen beszél, sosem káromkodik, és mindig ad a külsejére. A hajunk nem volt kócos és a körmünk sem volt koszos. Ez vált természetessé, így ez később sem volt nyűg a számunkra. Anyukám szemüvegén keresztül láttam a nőket magam körül, észrevettem, ha valaki ápolatlan, vagy a cipője sarkán ott maradt a sár – folytatja.
Margó elengedhetetlenül fontosnak tartja az rendszeres testedzést. Azt vallja, nemcsak csinosabb lesz tőle az ember, hanem a közérzete is sokat javul. Szereti azt a bizonyos „tettem magamért” érzést, és ennek (is) köszönhetően nincsenek egészségügyi problémái sem. Emellett rendszeresen jár masszőrhöz és kozmetikába is. Úgy véli, ezekre nem szabad sajnálni a pénzt.
– Beszaladtam valamelyik nap a boltba, és előttem sétált két „néni”. Az arcukra néztem, és úgy láttam, hetven alatt lehetnek ők is. Lassan totyogtak előttem, és látszódott rajtuk az a szemlélet, hogy ők mivel már betöltötték a hatvanat, ezért már öregek. Egy frászt! Akkor öreg valaki, ha rámondja saját magára, hogy az. Ha úgy eszik, úgy él, mint egy öreg, akkor valóban az is lesz, és sajnos sokan saját magukat teszik bele ebbe a skatulyába. Én nem kitűnni akarok azzal, ahogyan kinézek vagy ahogyan élek, hanem egyszerűen nem tudok másképpen létezni. Ezzel fejezem ki az önmagammal és másokkal szemben érzett tiszteletemet – emeli ki.
Margó utazni is imád. A családdal is szívesen kirándul, legyen szó városnézésről vagy tengerpari nyaralásról, de ha csak egy szimpla hétvégéről van szó, ő akkor sem ül otthon. Gyakran megy át barátnőivel Szegedre vagy Békéscsabára shoppingolni. Barátnői közt akadnak nála jóval fiatalabbak is, akik akár a lányai is lehetnének. De ez sosem okoz gondot, hiszen gondolkodását és életfelfogását tekintve sokkal inkább hasonlít hozzájuk, mint a korabeliekhez.
– Szeretek színházba járni, vagy éppen egy jó étteremben megebédelni. Kimenni Gyopárosra, sétálni egyet a tó körül, vagy elnyalni egy fagyit. Van, hogy egyedül átmegyek az Árkádba, megiszom egy kávét, majd szétnézek az üzletekben. Engem ez kapcsol ki, ez tölt fel. De ezekről mindenkinek magának kell erről gondoskodni, ezt nem gondolja ki vagy szervezi meg helyettünk senki – hangsúlyozza.
Margó fiai 44 és 28 évesek. Azt mondja, nagyon szerencsés velük és a férjével is, hiszen mind örülnek annak, hogy ő így néz ki még most is, közel a hetvenhez. Büszkék rá, és szeretnek a társaságában lenni, vele együtt csavarogni.
Margó elmesélte, hogy ő sosem volt kihívó. Nem akart soha feltűnően öltözködni, egyszerűen csak csinos és nőies akart lenni. Úgy gondolja, a külső egyébként is csak egy dolog, annál sokkal fontosabbnak tartja a belső kisugárzást.
– Ha az ember boldog és kiegyensúlyozott, nem mérges, nem irigy, nem haragszik másra, akkor az megszépíti. Én békében vagyon önmagammal, és igyekszem távol tartani magam azoktól, akik rosszindulatúak és veszekedősek. Nagyon szeretem a fiatalokat, szeretek köztük lenni. Harminc éve már, hogy könyvelőirodát vezetek, de ott is mindig velük, köztük dolgoztam. Tudnék nyugdíjast is foglalkoztatni, de nem akarok olyannal együtt lenni nap mint nap, aki azon sír, hogy itt vagy ott fáj neki, meg akivel nem lehet másról beszélgetni, csak a főzésről és az időjárásról. Szeretem jól érezni magam, szeretek jókat nevetgélni. Persze a tiszteletnek meg kell lennie a munkahelyen, de attól még nálam nem kell rossz hangulatban dolgozni. A lényeg, hogy a munka el legyen végezve, azon túl viszont úgy gondolom, nem jó, ha túl komolyan vesszük magunkat vagy egyáltalán az életet – hangsúlyozta.
Margó egy Ernyey Bélától származó gondolatot is megosztott velünk, amit nagyon igaznak talál.
– Azt mondta az író-színművész, hogy ha a jó Isten szép hajat és jó fogakat adott neked, akkor a többi már a te felelősséged. Ezt én is így gondolom. A legtöbb dolog rajtunk áll. Nekünk kell tennünk, nekünk kell lépnünk a saját boldogságunkért, jó közérzetünkért. Azért, hogy akár hetvenéves korunkra is kívül-belül szépek maradhassunk – zárja gondolatait.
