Az Orosházi MTK sakkszakosztályában elnökhelyettesként dolgozott éveken keresztül, ma az OSE elnökség titkári funkcióját látja el és gyermekszakkört vezet.
– Mit lehet tudni Önről?
– 1947-ben születtem Orosházán. A szentesi közgazdasági technikumban érettségiztem. Több helyen dolgoztam, de legtovább az orosházi kórházban. Voltam a rendelőintézetben gondnok, 1994-től gazdasági főosztályvezetői munkakört töltöttem be nyugdíjazásomig. 1977-ben az egészségügy kiváló dolgozója lettem. 1970-ben nősültem, három diplomás fiúgyermeket neveltünk fel feleségemmel, Oszadszky Magdolnával.
– Honnan a sakk szeretete?
– A sakk szeretetét édesapámtól örököltem, azonos minősítést értünk el, az ő játékerejét soha nem értem el. Egyik legemlékezetesebb versenyemen, 1968-ban Orosháza bajnokságán másodikként megelőztem a teljes orosházi élmezőnyt, köztük az édesapámat is. Kisebb sikereim voltak, Orosháza villám egyéni versenyét néhány alkalommal megnyertem, de különösebben nem vezettem az egyéni eredményeimet. 1970-es évek elején mesterjelölti minősítést szereztem és ezt évenként meg kellett erősíteni. Ez mintegy 25 évig sikerült. Jelenleg néhány egyéni versenyen indulok illetve egy-egy alkalommal a csapatban is játszom. NB II-ben és NB I/B-ben is szerepeltem. Hosszú éveken át vettem részt a gyerekek képzésében, versenyeztetésében. Nyolc évig a Békés megyei Sakkszövetség vezetésében is részt vettem. Jelenleg az Orosházi Sakk Egyesület pénzügyi támogatását szponzorok felkutatásával igyekszem biztosítani.
– Úgy tudom, barátságban áll más sportágakkal is.
– Az 1958/59-es tanévben ping-pong asztalt kapott az iskola, és két tanárunk kihasználta ezt a lehetőséget. Ebből a garnitúrából nőtt ki Tokodi Béla, Pópity László, Reményi Sándor, Bogdánffy Csaba és Bogdánffy Gábor, Szabó Géza, Gaál Sándor. Amatőrként helyi versenyeken sokáig játszottam, sikeresen. Baráti társasággal még most is hetente két alkalommal ütőt fogunk.
A másik nagy szerelmem a futball. A velünk szemben lakó régi orosházi focista, Vecseri Józsi bácsi az ablakba tette a rádiót és mi az árokparton hallgattuk az angol-magyart, majd az 1954-es világbajnokság meccseit. A lényeg, hogy a vesztes mérkőzést követően az utcában lévő valamennyi gyerek életkortól függetlenül sírt az árokparton.
Hosszú éveken keresztül, ha volt alkalmam NB I-es mérkőzést látni, azt megtettem. Láttam Szegeden a Budapesti Honvédot soraiban Tichyvel, Machossal, Tóth Kálmánnal, Pécsen a Győri ETO-t 1964-ben, Salgótarjánban a Pécsi Dózsát, a Budapesti Vasast, 1967-ben az Eger csapatát.
Legidősebb fiammal és a másodszülött unokánkkal hosszú évek óta járunk kézilabda meccsre, néhány komolyabb összecsapást Orosházától távolabb is megnéztünk. Volt szerencsénk látni Szegeden a PSG-t, a Barcelonát.
– Laikusként úgy gondoljuk, hogy a sakkot legkevésbé érinti a koronavírus.
– A Magyar Sakkszövetség elnöksége a koronavírus megjelenését követően félbeszakította az esedékes bajnokságot és az egyéni versenyeket is törölte. Ezt tudomásul véve a betervezett egyéni versenyeinket nem tartottuk és tartjuk meg. Szerencsére van lehetőség online sakkjátékra, amit sokan ki is használnak.
– Hogyan tovább?
– A sakk támogatottsága egyre csökken. 1980-as években több támogatást kaptunk, mint 2019-ben. Hiába volt sakk nagyhatalom Magyarország, az elismertséget csak nagyon kevesen érték el. A Polgár-lányok kivételével az átlagember nem is ismer más sakkozót, talán az idősebbek Portisch Lajost. Az Orosházi Sakk Egyesületben ez évben – amint lehetőség lesz rá – közgyűlést tartunk. Változni fog a vezetőség összetétele és én sem vállalok már funkciót. Remélem, hogy a nagy múltú orosházi sakkélet megéri a 2025-ban esedékes 100 éves évfordulót.
– Úgy legyen!
