Az egykori sport-szakállamtitkár ma digitálisan oktat, „karanténban” karitatív feladatokat lát el. Dr. Elbert Gáborral interaktív beszélgettünk.
Politikus, egyetemi oktató, testnevelő, sportvezető, edző, újságíró. Hogyan szólíthatom?
– Politikus sosem voltam, nem is tervezem, csak dolgoztam politikusok között! A legtöbben, jó ideje Tanár Úrnak szólítanak, ami nagyon megtisztelő iskolában, egyetemen, pályán és pályán kívül is. Ezt a megszólítást szeretem és büszkén vállalom! Az eredeti szakmám a testnevelő, ami szintén egy olyan hivatás, ami állandó. Edzői papírjaim vannak ugyan, a labdarúgásban szakedzői diplomám is, de edzőnek sem tarthatom magam, ahogy bár írtam sok cikket, könyvet is, rádió- és tv-műsort is csináltam, csinálok, de az újságíró is egy szakma és én nem vagyok újságíró. Ezeken túl dolgozom trénerként, coachként, egyre inkább a sportban, sportolókkal, edzőkkel, vezetőkkel.
Tanár Úr, közel az ötvenhez, rengeteget dolgozik. Lehet ezt bírni?
– A férfiember egyik alapvető tevékenysége kell, hogy legyen az alkotói munka! De – be kell vallanom – volt az életemben többször is olyan szakasz, amikor a mainál sokkal többet dolgoztam, akár a Nemzeti Sportszövetség főtitkáraként, akár sport-szakállamtitkárként, vagy az MLSZ-ben. Meggyőződésem, hogy csak így lehet bírni: tenni kell, jót kell tenni, segíteni kell az embereknek, különösen azokban a szakmákban, amelyekhez én érteni vélek.
(Fotó forrása: Elberteam)
A koronavírus lassított az életünkön. Hogyan viseli? Mivel tölti napjait?
– Próbálok mindent megcsinálni, amire eddig nem jutott idő, vagy kevesebb jutott. Elkészült például egy újabb települési sportstratégia és készül két újabb könyv is, így a színház után (Pesti Magyar Színház), könyvben is sorozattá lesz az „Amiről még nem meséltem…” beszélgetős műsorom, hiszen Székely Éva után újabb két csodálatos sportemberrel, sportemberről készül egy-egy kis kötet. S természetesen az egyetemi oktatás sem szűnt meg. Most digitálisan megy a tanítás, ami nagyon más, de ennek is megvan a maga bája, értéke. Most a vészhelyzetben „a mi kis falunkban” úgy próbálunk segíteni, hogy aki ebédet rendel a vállalkozótól, az kettőt fizet, de csak egyet eszik, a másik adag és még egy, amit a vállalkozó ad hozzá, a helyi rászoruló idősekhez, illetve heti kétszer a Heim Pál kórházban szolgálatot teljesítőkhöz kerül.
A futball a szíve csücske. Néhány éve a Pécsi MFC labdarúgó csapatának cégvezetőjeként dolgozott, ma a paksiakért is szorít. Ha már nem pattog a labda, gombfocizik-e még?
– Sajnos ma már nem jut rá időm. Egész gyerekkorom azzal telt, hogy gombfociztam. Saját készítésű volt a pálya, Legóból voltak a kapuk, a kispad, a játékvezetők, az eredményjelző, sőt, minden éjjel felépítettem a következő napi mérkőzésnek helyt adó várost is. Minden egyes mérkőzést jegyzőkönyveztem. Az NB1-et sokszor lejátszottam, de arra is emlékszem, hogy 1985-ben a világbajnokságot Franciaország nyerte, Platini nélkül. Amikor az MLSZ főtitkáraként ezt elmeséltem az UEFA elnökének, Michel Platininek, azt mondta, bolond vagyok, de innentől jóban leszünk, hátha el tudja érni nálam, hogy idővel úgy meséljem, Ő is világbajnok lett nálam. Cruyffot sokáig nem szerettem, mert az öngóljával kaptam ki a nagymamámtól ovisként, akkor még a konyhaasztalon. Apukám szíve a Vasasé volt és az ő piros-kék csapatában játszott Orosházi László is. Innen tudtam gyerekként, hogy létezik Orosháza. Ma már több ismerősöm is van Orosházán. Nagyon szurkolok Boér Gábornak az edzői pályán.
Ha feloldják a szigorításokat, mi lesz az első dolga?
– Az elsők között biztosan ott lesz Balatonlelle és megígértem a keresztapámnak is, aki Wiesbadenben él és ott is született, hogy meglátogatom, hiszen már bőven 80 fölött van és nagyon nagyon jó ember. Ahogy lesz foci, úgy az sem maradhat ki, mert akit egyszer megfertőzött, az nem menekül. De örülnék, ha az említett színházi beszélgető estem, az „Amiről még nem meséltem” is folytatódhatna, mert elmaradt most a Harsányi Gergellyel, majd a Gerendás Györggyel tervezett előadás is. S azt sem bánnám, ha a Hazai Öltöző című sportpodcastünket sem telefonon kellene rögzíteni, hanem valódi öltözői légkörben mehetne újra.
Úgy legyen, sok sikert!
– Köszönöm!
