Sorozatunk újabb részében a rákóczitelepiek 1992/1993. évi bajnoki címére emlékezünk.
Sok változást éltek meg a futball-barátok az elmúlt százhét évben az orosházi labdarúgás történetében. 1992-ben éppen azt, hogy a Rákóczi az OMTK tartalékcsapataként indult a megyei III. osztályban. Ritka egybeesés, de ebben az esetben a sorok írója egyben a telepiek edzőjeként dolgozott a csapatnál, így engedtessék meg, hogy a hiteles résztvevő szemüvegén át írjon az eseményekről.
Az OMTK-Rákóczi néven indult csapat 36 mérkőzésből 27-szer győzött és 6 döntetlen mellett csupán 3-szor szenvedett vereséget. 124 gólt rúgott és 33 gólt kapott a szezonban. A bajnokság gólkirálya Gigacz Tibor lett 34 góllal.
Egér bajnoki címmel búcsúzott
– Levezetésként játszottam egy évet a Rákócziban, de komolyan vettem minden mérkőzést. Nagyon jó közösség alakult ki Rákóczitelepen, a sok fiatal mellett néhány idősebb csapattársammal remek egységet alkottunk. Több emlékezetes meccsre emlékszem, így a bajnokság 2. fordulójában, 1992. augusztus 20-án játszottunk Almáskamaráson. Tudni kell, hogy a községben akkor éledt újjá a futball, a szervezők a kenyérünnep keretében rendezték meg a találkozót. Minden volt, ami ilyenkor lenni szokott, sör, virsli, tűzijáték. Már a mérkőzés előtt jelezték, hogy csapatunkat is meghívják egy tál ételre. Kicsit ünneprontók voltunk, mert 8-1-re elvertük a helyieket, két gólt szereztem azon a mérkőzésen. Egy másik meccsen, Rákóczitelepen a Méhkerék vendégeskedett. A találkozó 75. percében 0:0-s állásnál büntetőből gólt szereztem, erre a vendégek levonultak a pályáról. A játékvezető hosszas várakozás után lefújta a mérkőzést. Másnap azt nyilatkozták az újságban, hogy ők le sem vonultak. Lehet, hogy a pályát tolták arrébb? Voltak kiszenvedett győzelmek is, Bélmegyer ellen a 92. percben szerzett 11-es gólommal nyertünk 1:0-ra. Egy kedves sztori, Gerendás ellen játszottunk Újkígyóson, ha jól emlékszem 14:0-ra győztünk. A találkozó előtt behűtöttünk az öltözőben egy rekesz sört. Mire vége lett a meccsnek, volt egy kis híja. A mai napig nem derült ki, hová tűnt a pia – emlékezett vissza Nagy István János (Egér).
Kitörölhetetlen emlék
Csizmadia Imre sportvezetőként dolgozott ezekben az években Rákóczitelepen, de ha kellett, néha még be is szállt futballozni.
– Nagyon rég volt már, de egy bajnoki címet sosem lehet kitörölni az ember emlékezetéből. Voltak nagyon kemény mérkőzések is, mint például a rivális Dombegyháza elleni két döntetlen, voltak olyan mérkőzések is, amelyek a mai napig egyedülállóak, mint például a Gerendás elleni 14:0 vagy az, hogy Méhkeréken sikerült 3:0 arányban győzni, mert oda azóta sem nyerni járnak az ellenfelek. Az amatőr futball minden bája benne volt abban a bajnokságban. Emlékszem, elmentünk Gerlára kapus nélkül, aztán a hátvéd Zalai Tibi húzta magára a kapusmezt és állandóan azt vettük észre, hogy üres a kapunk, mert előre ment labdát szerezni, de 3-2-re nyertünk – összegzett Csizmadia Imre.
A játékosok névsora, akik pályára léptek a 36 mérkőzés valamelyikén (Zárójelben a gólok száma): Csontos E. (kapus), Such A. (kapus), Friedl József (kapus), Gigacz T. (34), Szenteczki (20), Kenyeres B. (9), Lipováczi G. (9), Nagy I. (8), Podmaniczki Zs. (6), Kulcsár Sz. (5), Jancsik A. (3), Friedl Zs. (3), Horváth A, (3), Zvolenszki A. (2), Papp Zs. (2), Szegedi F. (2), Bányik J. (2), Zalai T. (2), Kucsera G. (2), Betkó T. (2), Friedl János (1), Szűrszabó Zs. (1), Árvai Z. (1), Képíró F. (1), Csizmadia I. (1), Debreczeni Zs. (1), Kasuba Z. (1), Rangasz I. (1), Polyák L. (1), Sárosi (1), Petneházi Gy., Vura T., Csontos A., Leszkó Zs., Hajdú L., Dénes Zs., Tóth T., Sitkei E., Csáki R., Gaál, Belicza, Füredi J., Pásztor L., Brakszatórisz, Kálmán I., Farkas Cs., Szelezsán J., Bulimar, Babcsán, Prunkucz A.
