A digitális távoktatásnak a kezdeti nehézségek ellenére számos pozitív hozadéka is van. A diákokat az új szituációban új oldalukról ismerhetik meg a tanárok. De mindenben azért nem helyettesítheti a valódi, fizikailag megvalósuló iskolában járást.
A digitális kultúra kialakítása egy folyamat, amit jelen pillanatban élesben gyakorolnak a diákok és a tanárok is. Ennek az új munkarendnek egyaránt vannak előnyei és hátrányai, amiket nap mint nap tapasztalnak az azt gyakorlók. Az mindenképp pozitívumnak mondható, hogy vannak gyerekek, akiket most új oldalukról mutatkozhattak meg.
– Félelmetes az, hogy egy új helyzet mennyire képes felszínre hozni az új kompetenciákat – fogalmazott Dr. Blahó János, a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója. – Azok az egyébként kevésbé jó tanuló gyerekek, akik viszont az informatika területén roppant nagy tehetségek, sőt szinte zsenik, most mások segítségére lehetnek, és tudásukat felhasználva az osztálytársaikat és a pedagógusokat is támogatni tudják ebben a helyzetben – folytatta.
A digitális neveléshez, oktatáshoz még sok tapasztalatot kell szereznie mindkét félnek, ehhez türelem, és ami még fontosabb, partnerség szükséges. Az igazgató úgy véli, ezt a megszerzett tudást az új NAT-ban (Nemzeti Alaptanterv) is bőséggel fogják tudni kamatoztatni a jövőben.
A gimnázium igazgatója hozzátette, az digitális távoktatás természetesen nem pótolhatja teljes egészében a iskolába járást. Minden intézménynek van ugyanis egy csak rá jellemző légkörre.
– Nagyon fontosak a személyes kontaktusok. Egy tanár személyisége hatással van a diákokra. Számomra óriási élmény volt annak idején egy Keller Józseffel való találkozás, vagy egy Körmendi János osztályfőnökkel folytatott beszélgetés. Ezt nem fogja teljes mértékben kiváltani a digitális technika – fogalmazott.
Dr. Blahó János hozzátette, a tudományok most nem párhuzamosan, egymás mellett élnek, hanem szoros, szerves egységet alkotnak. Például egy természettudományos látásmódhoz sem csak a földrajz, fizika, kémia, matematika, biológia komplexitása szükséges, hanem az informatikai írástudás birtoklása is, ami szükséges például a jó prezentációk vagy a kutatási szoftverek használatához.
„A változások sokkszerűek és gyorsak.”
– Nyugodtan kijelenthetjük, hogy napjainkban a honi oktatásügy egyik legnagyobb paradigmaváltása zajlik a digitális, a tantermen kívüli oktatási rendre történő átállással. Ne feledjük azt sem, hogy egy hétvége alatt kellett az iskoláknak és a családoknak az átállási stratégiát megszervezni, ami egy teljesen új oktatási és élethelyzetet jelent. Annak ellenére tekinthetjük paradigmaváltásnak, hogy a digitális eszközökkel történő oktatás a digitális térben történő kommunikáció már jelen volt az iskolák és a családok életében. Azonban ez teljesen más, hiszen egy nem tervezett, kikényszerített
helyzetben kell mindenkinek a válaszokat megtalálni. A kialakult helyzet, a digitális oktatás új abból a szempontból, hogy nincs hagyománya, módszertana. Tehát mindenki a tapasztalások időszakát éli, és újat tanul naponta. Azt is látni kell, hogy ebben a helyzetben sokkal inkább megoszlik a felelősség, és az iskola irányából a család irányába van egy áttolódás. Hiszen a család most már az a közeg, ahol a feltételek zömét biztosítani kell. Továbbá meg kell szervezni a komoly logisztikai feladatok mellett az ellenőrzés folyamatait és egy új életvitel kialakítását. Azt gondolom, ebben a helyzetben nagyon fontos a partnerség és a párbeszéd az érintettek között. Továbbá nagyon fontos, hogy az iskolák ne terheljék túl a tanulókat, olyan digitális platformokat válasszanak, melyek minden tanuló számára ismertek és valós lehetőséget biztosítanak a tanuláshoz, a kommunikációhoz. Az oktató-nevelő tevékenység minden mozzanata továbbra is legyen átlátható, szakmailag igényes és eredményes. Apropó, eredményesség. Nem tankönyvet kell, hogy tanítsunk, hanem a munkatankönyv segítségével kompetenciákat kell fejleszteni! Abban is
biztos vagyok, hogy szeptemberben még össze kell fésülni számos anyagrészt. Bő két hét alatt is rengeteg tapasztalatot lehetett szerezni. Reményeink szerint lesz módunk az új Nemzeti Alaptantervbe mindezeket átgondoltan beemelni! Például ilyen tapasztalat, hogy a diákokat komplexebben tudjuk megismerni, hiszen a digitális kultúra nagy fokú kreativitást és felelősséget is igényel. Ugyancsak fontos a meglévő módszertani és strukturális hiányosságokról is őszintén beszélni! Csak hangsúlyozni tudom, hogy ez a digitális oktatás most tulajdonképpen egy nagy szociális tanulás, amelyben sokkal inkább felerősödik a partnerség (tanár, diák, szülő), ugyanakkor az egyén (a tanuló) felelőssége, motiváltsága továbbra is meghatározó, akárcsak a hagyományos oktatási rendben is. Tapasztaljuk azt is, hogy a változások sokkszerűek és gyorsak. Ebből kaptunk ízelítőt most a világjárvány kapcsán. Csak a kognitív társadalom és a kognitív ember képes a kihívásokra megfelelő válaszokat adni. Felértékelődik a kreatív ember, de felértékelődik a kisközösségek felelőssége, kapcsolati gazdagsága. A digitális oktatásban fellelhetőek ezek a kompetenciák és struktúrák, valamint az élethosszig tartó tanulás társadalmi lehetősége. E tekintetben is látható az iskola közhaszna és társadalmi küldetése. Ezért az össztársadalmi tapasztalatokat is fontosnak tartom kielemezni a közös jövőnket érintően. – fogalmazott Dr. Blahó János, a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója.
Annyi bizonyos, hogy az informatikai tudás birtoklása ma már szinte minden tudományterületen elengedhetetlen. A digitális tanulás ennek gyakorlásához nagyban hozzájárul. Ez a fajta távoktatás annak a lehetőségét is növeli, hogy egy diák az egyéni képességei és motivációi alapján el tudjon merülni a tudományok egyes részterületeiben. Dr. Blahó János kiemelte, ma a kreatív egyének, a kreatív társadalom időszakát éljük, így a munkaerőpiac is a kreatív embereket díjazza. A kreativitáshoz pedig a digitális távoktatás eszközt és lehetőséget nyújt.
