Sorozatunk következő részében egy 1979. évi orosházi labdarúgó mérkőzésre emlékezünk, amelyen a siker mellett nézőcsúcs is született.
NB II-es labdarúgó mérkőzést rendeztek 1979. szeptember 16-án Orosházán. Szomszédvári rangadóra került sor, ellenfél a lényegesen nagyobb játékerőt képviselő Hódmezővásárhely csapata volt. Az OMTK pályán se előtte, se utána nem gyűlt össze annyi ember, mint erre a találkozóra. Különvonattal érkeztek a szurkolók Vásárhelyről is. Még a fákon is emberek csüngtek.
Orosházi MTK – Hódmezővásárhely 1 – 0 (0 – 0)
Nyolcezer ember előtt játszották a szomszédvári rangadót.
Kacsa különös taktikája
– Ha jól emlékszem, akkor a Nyárádi – Hegedűs, Raffai, Debreceni, Verbőczi – Lovas, Szegi, Cziffra – Friderikusz, Rozsán, Fritz csapattal álltunk fel, Rozsán helyett a második félidőben pályára lépett Podmaniczky is. Egy nagyon jó csepeli szakember, Klejbán Antal irányította a csapatunkat. Az ellenfélben NB I-et megjárt játékosok zöme, így Bugyik Jani a kapus, a védelemben Lancsa, Magyar Tibi, Kántor, a középpályán Bálint dr., Nagy Laci, Kovács, hogy csak a legismertebbeket említsem – kezdte a visszaemlékezést Hegedűs József. Fiatal titánként kellett megoldanom, hogy a felfutó hátvédek ne fejelhessenek a kapunkra. Rendszerint Magyar Tibi jutott nekem, egy fejjel magasabb volt nálam, így felugráskor elkaptam a nadrágja szárát, ami aztán a térdéig ért. A feladatot megoldottam, és az egész csapat is, hiszen nem kaptunk gólt a 90 perc alatt – emlékezett vissza a több, mint 40 évvel ezelőtti történésekre „Kacsa”.
Raffai a vérét adta a győzelemért
Raffai János, az OMTK oszlopos tagja is örömmel idézi fel a múltat.
– Már a mérkőzés előtt éreztük, hogy ma meglepetést okozhatunk. Ahogy jöttem a stadionba, hömpölygött a tömeg, a különvonatról tódultak a Fűtőház utca felé a vendégszurkolók. Többen jelezték, hogy ötöst rúgnak az Orosházának. Ez az érdeklődés olyan plusz erőt adott nekünk, hogy ezen a napon bárkit legyőztünk volna. Húsz éves labdarúgó pályafutásom legnagyobb élménye volt ez a nap. Az első félidőben Bugyik kétszer is nagyot védett, de a mi kapusunknak, Nyárádinak is akadt dolga. A második játékrészben, már a 68. percben jártunk, amikor Lovas Béla leszaladt az alapvonalig, majd laposan visszagurította a labdát és az érkező Rozsán Csaba sarokkal továbbította a hosszú sarokba. Tombolt a közönség. Sajnos az eufóriából kimaradtam, mert a 84. percben rácsúsztak a térdemre és mentővel szállítottak a kórházba. A mérkőzés utáni ünneplésből már én is kivettem a részem, összevarrt térddel visszatértem a csapathoz. Ilyen csodálatos közösséget alkottunk! A gólszerzőnk, Rozsán Csaba amellett, hogy fantasztikus játékos volt, nyugodtan mondhatom, hogy a csapat mókamestereként is élen állt. Remek labdákat adott a társaknak, mindig azt mondta, hogy: „Ne azt figyeljétek, hogy hova nézek, arra figyeljetek, hogy ne szaladjatok lesre!”
Az orosházi labdarúgás megélt már számos emlékezetes mérkőzést, több neves csapat is pályára lépett városunkban. A nézőcsúcsot – vele megannyi élményt – mégis a Vásárhely elleni találkozó tartja mind a mai napig.
