A koronavírus okozta kényszerszünet miatt több idő jut az emlékezésre, a nosztalgiázásra. Ezt tettük mi is. A következő hetekben a múltidéző sorozatunkban felelevenítünk néhány mérkőzést az orosházi labdarúgás sikeres korszakából.
Kutakodásainkat még a futball őskorában kezdtük, amire sokan azt mondják, hogy akkor még négyszögletes volt a labda. A nyilatkozó sportemberek ezt máshogy látták. Az 50-es évek elején a magyar labdarúgó válogatott egy országos túrára indult, az egyik állomás Orosháza volt. Az 1952-es Helsinki olimpiára készült a csapat, amely 1954-ben a világbajnoki döntőig menetelt.
Az aranycsapat Orosházán 1950-ben
A Fűtőház utcai stadionban, 6000 néző előtt fogadta az Orosházi Kinizsi a magyar labdarúgó válogatottat.
Orosházi Kinizsi – Magyar válogatott 0 – 9
Telefonon kerestük fel az egyetlen orosházi élő legendát, Hegedűs Bélát, aki azon a mérkőzésen csereként lépett pályára.
– A mai napig felejthetetlen élmény számomra ez a mérkőzés. Így 70 év távlatából az összeállításokban nem vagyok teljesen biztos, de nálunk Bereczki Lajos védett, a Dimák, Szendi, Csonka volt a védelem tengelyében, középpályán Bozó, Prezneczki, Szimonidesz és Madarász akikre emlékszem. Én a második félidőben Prezneczki helyett léptem pályára. A válogatott legalább 18 játékossal érkezett, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány cserélgette a játékosait a megfelelő posztra, így Hidegkúti is csere volt ezen a mérkőzésen. Mindkét csapat cserejátékosai a régi öltöző felöli kapu mögött melegítettek. Nem kezeltek le bennünket, sőt, a melegítő Hidegkúti odaszólt hozzám, hogy ki az a Jankó a mi csapatunkban, nagyon jól mozog. Bozó Józsira mutatott, megállapítottam, hogy Nándi jól lát a pályán kívül is, mert Bozó valóban nagyon jó futballista volt. A válogatottban Grosics védett, Lóránt, Lantos, Buzánszki, Zakariás, Puskás, Kocsis, Bozsik, Palotás, Czibor és talán a Budai vagy a Csikar. A második féidőben Grosics helyére Gellért állt a kapuba, Palotást Hidegkúti váltotta, de többet is cseréltek, amire már nem emlékszem. A mérkőzés közben azt éreztem, hogy futballistaként kezelnek minket, néha jó szóval is bíztattak. Én akkor egy 18 éves taknyos gyerek voltam és egy labdaszerzés után előre vágtam a labdát, mire Bozsik odalépett és azt mondta: „Kicsi, vedd le és indulj meg vele!”.
Puskás: „Guszti bácsi, vigyék innen ezt az állatot!”
– Csonka Bélát nem a finomságáért szerettük – folytatta visszaemlékezését az egykori Kinizsi-játékos. – Úgy feltörölte Puskást, hogy csak nyekkent. „Guszti bácsi, (Sebes Gusztáv szövetségi kapitány – a szerk.) vigyék innen ezt az állatot, agyon rúg bennünket!”. A kilenc kapott gól ellenére örök élmény marad ez a mérkőzés, amelyre a játékosok közül sajnos ma már csak én emlékezhetek – sóhajtott fel a telefon másik végén a 89 esztendős Hegedűs Béla.
Szűcs Ferenc, a későbbi játékos és edző ekkor még labdaszedőként nézte a mérkőzést a pálya szélén. – Puskásnál volt a labda, amikor a kapusunk, Bereczki odakiáltott az egyik védőnknek, hogy: „Jobb lábán a labda, ne ijedj meg, az béna!”. Abban a pillanatban Öcsi úgy megsuvasztotta jobbal a labdát, hogy a felső sarokban kötött ki, majd kajánul odaszólt kapusunknak, hogy most már kiszedheted.
