Holnap ünnepli 95. születésnapját Busa László. Visszaemlékezve a közel száz esztendőre úgy véli, a békesség az, ami előre viszi az embert. Téglagyári vezetőként dolgozott, ma már boldog üknagypapaként éli életét, élvezve családja átható szeretetét és gondoskodását.
A Dunántúlon, Csornán született 1925. március 30-án Busa László. Jó szívvel emlékszik gyermekkorára, mint mondta, minden nap jutott étel az asztalra.
– Jó gyermekkorom volt. Minden napra jutott étel az asztalra. Édesapám téglagyári vezető volt, édesanyám háztartásbeli. Szeretetben éltünk. Jó volt akkoriban az élet, mindenki tudta, hogy mi a dolga – mesélte. Pápára került a család, ahol 1945-ig élt.
A szeretetet és az összetartozást szimbolizáló gyűrűt Domonkos Irén ujjára húzta, azonban szíve választottja 2012 óta már nem lehet vele.– Három fiunk született, László, Péter és Tibor. Ők már Szombathelyen születtek, ugyanis Pápáról oda vezetett minket az élet. A munka miatt sokat költöztünk, Pakson is laktunk egy rövid idő erejéig – ecsetelte a megtett utat Busa László.
Paks után Szőregen telepedett le a család. Édesapja hivatása örökségként szált rá, téglagyárvezetőként szólította hivatása Orosházára.
Végül kisalföldi igaz otthonát a nagy Alföld végtelen pusztája váltotta fel, a Viharsarokban új gyökereket növesztett a család.
(Fotó: családi gyűjtemény)
Az évek előrehaladtával kilenc unokával és tizenhat dédunokával ajándékozta meg az élet. Ahogy adatott neki úgy el is vétetett tőle, 2002-ben első szülött fiát, Lászlót vesztette el, a fájdalmat családja szeretete csillapítja.
2020. február 2-án megszületett első ükunokája, Kincső. A világjárvány miatt nem dédelgetheti a legkisebb unokát, de ez nem árnyékolja be boldogságát.
(Fotó: Horváthné Busa Nicole)
A hatalmasra duzzadt család végtelen örömmel tölti el, gondoskodó és féltő szemek figyelik mindennapjait. Szépkora ellenére nem unatkozik, a ház körüli teendők töltik ki idejét, majd a televízió előtt pihen meg.
A letaposott közel száz esztendő felveti a kérdést: Mi a hosszú élet titka?
–Rendesen kell élni. Sosem voltam italozós, de dohányos sem. Az étkezés során is mindig a mértékletességre törekedtem, de legfőképpen éltem. Továbbra is józan élettel élek, és ez fontos. Talán ez az igazi titok, ha van egyáltalán – válaszolta. A mai világról nincs jó véleménye, de 21. század ifjúságának útravalóként azt üzeni: Mindenki próbáljon békességben élni és szeressék egymást!
