Papp Eszter is egyike azon kézilabdázó fiataloknak, akik hétről hétre lehetőséget kapnak az NB I/B-s felnőtt csapatban. A balkezes ifjúsági játékos arról is beszélt hogyan telnek a mindennapok edzések és mérkőzések nélkül.
Eszter 11 éve kézilabdázik, két éve érkezett Szentesről az Orosházi Női Kézilabda Club utánpótlás együtteséhez. Elmesélte, hogy 2018 májusában először egy edzésen vett részt, majd az Orosháza Kupán több meccset is játszott, ekkor döntötte el, hogy az ONKC ifjúsági csapatának részévé szeretne válni. Elmondása szerint ez könnyen sikerült, a társak hamar befogadták. Úgy gondolja fejlődése jól halad, főleg mióta a felnőttek között is készülhet a hétvégi meccsekre.
– Imádok az NB I/B-s csapattal edzeni, még többet tanultam mióta ott vagyok.Vágó Attila az ifjúsági meccsekről is szokott kérdezni, ami nagyon jól esik, hisz ez azt jelenti, hogy érdekli a teljesítményem. Pozitív élmény számomra, hogy ha elbizonytalanodok, egyből segítenek bármilyen kérdésben – fogalmazott Eszter.
A fiatal balkezes átlövő a felnőttek első tavaszi sikeréből is kivette a részét, két gólt szerzett. Elmesélte, nagyon izgult mielőtt pályára került.
– Egy élmény volt azon a meccsen pályán lenni. Az a csapatszellem, az összetartás, a küzdés, fenomenális érzés volt. Azokban a percekben éreztem azt, hogy megérte az a sok munka amit ebben a 11 évben tettem a sportért. Persze volt bennem némi félelem, hogy nem fogok megfelelni az elvárásoknak, de nem erre koncentráltam, hanem arra, hogy a nagyok között is megálljam a helyem – emlékezett vissza Eszter.
Egyik szeme sír, a másik nevet
Esztert is megviseli a koronavírus-járvány miatt kialakult rendkívüli helyzet. Szünetelnek a bajnokságok, a héten már az edzések is elmaradtak. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: “az egyik szeme sír, a másik nevet.”
– Egyrészről nem tudok kézilabdázni, nem vagyunk együtt a barátaimmal, csapattársaimmal, de azért van jó oldala is: több időt tölthetek itthon a családdal – tette hozzá. – Természetesen minden nap elmegyek futni, illetve a kapott feladatokat is megcsinálom. Nagyon hiányzik a kézilabda, próbálom ezzel kompenzálni a hiányt – avatott be a mindennapjaiba az ifjúsági játékos.
Elmondta, hogy az iskola is hiányzik neki, de a pedagógusok jól megoldották a helyzetet. Beadandókat, feladatokat kapnak, erre kapnak osztályzatot. Úgy látja mindenki a lehető legjobbat akarja kihozni a helyzetből.
– Kissé aggaszt a kialakult járvány, szüleim is az egészségügyben dolgoznak. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy egészségesek maradjunk. Nem megyünk sehova csak ha muszáj, folyamatosan kezet mosunk és fertőtlenítünk. Remélem minél hamarabb lecseng a koronavírus-járvány és vissza tudunk állni a régi kerékvágásba – zárta nyilatkozatát bizakodva a fiatal kézilabdázó.
Kiemelt kép: Tóth Emese
