- hirdetés -

1955-ben, 20 évesen került Orosházára. Ekkor indult el zenetanári pályája, majd 1973-tól 1989-ig az orosházi zeneiskola igazgatójaként tevékenykedett. A tanítványok szeretetén túl számos kulturális elismeréssel is megköszönték munkáját. Dinnyés István 86. életévében hunyt el.

Dinnyés István 1935-ben született Kalocsán. Szegeden járt főiskolára, ott szerzett énektanári oklevelet, majd oboázni tanult a szegedi konzervatóriumban. Orosházára hatvanöt évvel ezelőtt érkezett.
– Egész életemet meghatározza az a két oktatási intézmény (a zeneiskola és a 3. számú általános iskola ének-zenei tagozata), ahol tanítottam. 1955 óta élek Orosházán, nagyon sok növendék, kórustag, barát, ismerős köszön rám” — nyilatkozta a Békés Megyéért díj átvételét követően az akkor 75 éves zenepedagógus.

Nem hullott minden csak úgy az ölébe. A sikerekért keményen meg kellett dolgoznia. Személyes tapasztalatairól, a kezdeti nehézségekről az Emlékképeim Orosháza zenei életéről című munkájában olvashatunk. Írását az 1955-ös első benyomás őszinte felelevenítésével indítja. Ekkor érkezett meg Orosházára.

A 110 éves Vörösmarty iskola ünnepségén

„A lehangolóan kopott földszintes házak, a földes utak, rendezetlen terek, a par­kok, virágok hiánya nyomasztólag hatott. Nem sok biztatót ígértek annak, aki jobb helyről jött ebbe a városba. (Város volt egyáltalán?) Rövid itt-tartózkodás után érzékelhető volt az akkori városi vezetők szemlélete is, mely nagyjából megegyezett a városképpel. A „nadrágos embernek” nem volt túl nagy becsülete a helybéli nagyságok előtt. S ha az illető még csak nem is valami „haladó értelmiségi” volt, hanem afféle zenetanár, akkor meg végképp reménytelennek tűnhetett a helyzete. Ezek az első benyomások rövidesen igazo­lódtak. Ilyen körülmények között kezdte meg működését 1955. december első napjaiban az Állami Zeneiskola Orosházán (…) Sok helyütt – így Orosházán is — egy­fajta megélhetési lehetőséget biztosított ez a munkaközösségi oktatás bizonyos „osztályidegen elemeknek”, más kereseti lehetőséggel nem rendelkező külön­böző képzettségű és foglalkozású személyeknek. A teljesen dilettáns amatőrtől a zeneakadémiai művészképzőt végzett nagy tudású muzsikusokig tanított ezek­ben sok mindenki.” – írja Dinnyés István.

Nem volt egyszerű feladata a zenetanároknak, de ez a lelkesedésüket nem befolyásolta. Tudták, hogy nagy lehetőség áll előttük, hiszen 1955-ig vidéken még csak 25–30 településen működött zeneiskola. Békés megyében is összesen kettő. Elmondható, hogy Orosházán viszonylag hamar létesült ilyen intézmény, melynek első igazgatója Markó Leó volt. „Rangot jelentett beiratkozni az iskolába, és ott növendéknek lenni. Az igazgatás mellett egy rendkívül színvonalas hangversenyélet szervezésébe kezdett a városban.” – olvashatjuk a Liszt Ferenc Zeneiskola oldalán.

Dinnyés István is minden erejével a zenei nevelés népszerűsítésén dolgozott. Ezt tette zenepedagógusként majd később igazgatóként, és évtizedeken át a Kodály Zoltán Gyermekkórus vezetőjeként is.

Neki ítélték 2010-ben a Békés Megyéért-díjat (Forrás: bekesmegye.com)

A tanítás mellett a város, sőt az egész megye kulturális fellendüléséért is sokat tett.
„1991-től 1995-ig, nyugdíjazásáig osztályvezetőként dolgozott az orosházi önkormányzat kulturális osztályán. Alapító tagja volt a Magyar Kodály Társaságnak és aktívan részt vett a Liszt Ferenc Társaság munkájában is. Emellett tagja volt Magyar Kórusok Országos Tanácsa elnökségének.” – tudjuk meg a Fülöp Béla által jegyzett netes portálról. Dinnyés István játszott a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarban is, és húsz évig vezette a Békés megyei zeneiskolák munkaközösségét.

„Az a felbe­csülhetetlen jelentőségű hangversenyélet, ami 1990-ig Orosháza szerteágazó kulturális életének a legtartalmasabb, legrangosabb művészi ágát jelentette, a zeneis­kola indulásával kezdődött és fejlődött egyenletesen a 80-as évek végéig. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ebben az időszakban koncertezett Orosházán hazánk csaknem minden jelentős művésze, együttese a Bartók Vonósnégyestől az Állami Hangversenyzenekarig, Kovács Dénestől Kocsis Zoltánig, Fischer Anniétól Perényi Miklósig.” – írta Dinnyés István Emlékképeim Orosháza zenei életéről című munkájában.

A zenetanár évtizedeken keresztül folytatta a város érdekeit szolgáló, kiemelkedő, szellemiséget gazdagító, Orosháza ismeretségét növelő tevékenységét. Munkáját számos díjjal ismerték el.

Fotó a családi albumból

1987-ben a Békés megye Közművelődéséért- díjat, majd a Szocialista Kultúráért elismerést, a Népművelésért-Díjat, az Orosháza Kultúrájáért-díjat és a Weiner Leó Zenepedagógiai Díjat vehette át, és kiérdemelte a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztjét, az Orosháza Városért címet és 2010-ben a Békés Megyéért-díjat is.

Az Orosházán tanulók több generációja köszönheti neki az éneklés szeretetét, a magyar és egyetemes zenekultúra ismeretét, Orosháza kulturális életének virágzását. Városunkat pótolhatatlan veszteség érte a halálával. Mindent köszönünk, Tanár úr!

Kiemelt kép: likefestoon.com

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.