Hívogató hangulat, sok mosoly és persze értékes programok fogadták a Szélrózsa előtalálkozóra érkezőket szombaton az orosházi Székács iskolában. A rendezvény ráhangolódásul szolgált a Magyarországi Evangélikus Egyház kétévente összehívott ifjúsági találkozójához, amelynek idén Gyula ad otthont július 15-19. között.
A Szélrózsa hazánk legnagyobb evangélikus fesztiválja, helyszínét minden alaklommal más-más egyházkerület biztosítja. Idén nyáron a déli következik, ennek apropóján került Orosházára az előtalálkozó, és telt meg a Székács iskola a rendezvényre regisztrált mintegy 180 vendéggel február utolsó napján.
Legtöbben „gyakorlott szélrózsások” voltak, azaz igyekeznek mindegyiken ott lenni, de persze akadtak olyanok is, akik először pillantottak be az igazán bensőséges hangulatú találkozóba. Előbbiek táborát gyarapította Nagy Emma Boglárka.
– Az egész családom itt van, közös programként tekintünk rá, előre beírjuk a naptárba minden évben. Tetszik a mostani rendezvény is, ráadásul a nőverem tagja a Voice of the Glory együttesnek, amelyik ma is énekelt, és én nagyon szeretem a dalaikat. Szóval jól érzem magam – árulta el az ifjú hölgy, aki csupán néhány kérdésünk erejéig hagyta abba annak a söröskupakokból készülő barátság nyakláncnak a festését, amelyhez két barátnőjével fogott hozzá. Egyiküknek, Szabó Flórának ez volt az első Szélrózsája. – Hallottam már korábban róla, és szerettem volna eljönni, jó programnak gondoltam és nem is csalódtam. Érdekesek az előadások, a dalok többségét ismerem, a foglalkozások pedig nagyon lefoglalnak – összegezte tapasztalatait Flóra.
Ez valami más
– Időnként megkérdezik tőlünk, miért jó eljönni a Szélrózsára, mitől jobb vagy más ez, mint a többi fesztivál? Hiszen kisebb, másutt is vannak koncertek, előadások, beszélgetések, van közösség. Azt szoktam erre válaszolni, hogy a mi közösségünk nagyon családi, baráti. Lehet érezni, hogy mindenki kedves egymással, pedig talán reggel találkoztunk először, mégis ott egy mosoly, egy kedves gesztus. A nyári találkozót ugyanez jellemzi. Háromezren vagyunk, de a második napon már bárkit látunk, ha ismerjük, ha nem, integetünk, köszönünk, szóba elegyedünk.
Ezt már Szidoly Roland, a Szélrózsa zenei és programszervezője mondta hozzátéve, örül annak, hogy már az előtalálkozó is ilyen népszerű. Elsősorban a fiatalokat és a fiatal felnőtteket szeretnék megszólítani, de ezúttal is jöttek a „Szélrózsán nevelkedett” idősebbek, többnyire a gyermekeikkel.
A rendezvény mottója: Semmi pánik!, amely bevezeti a nyári találkozó jelmondatát, miszerint „Nem a félelem lelkét kaptuk”.
– Arról beszélünk a fiataloknak, hogy vannak az életben nehéz helyzetek, kihívások, nem mindig jön össze minden, de ilyenkor sem kell annyira félnünk, van megoldás, van kihez szólni. Vegyük észre, hogy egy közösséghez tartozunk, nem vagyunk egyedül, fordulhatunk egymáshoz és felfelé is segítségért – fogalmazta meg idei üzenetüket Roland.
Az előadásokat és workshopokat is e mentén szervezték. Volt No Para Room, beszélgettek a józan élet lehetőségéről a függőségek korában, arról, mit tehetünk, ha úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk, de terítékre került a pánik legyőzése is.
– Én magam is pánikbeteg voltam. Egy szenvedélybeteg időszakom után, amikor leszoktam a drogokról, utána jött a pánikbetegség. Mindig a metróban kapott el, így először menekültem, kerültem a metró, aluljáró használatát, majd meghoztam a döntést, hogy nem akarok egy életen át futni a félelmeim elől, inkább szembemegyek velük, és tudatosan elkezdtem keresni az olyan helyzeteket, amikor metróval mehetek. Többször rosszul lettem, de addig küszködtem, amíg sikerült úrrá lennem ezen – osztotta meg röviden történetét Hamar János addiktológiai szakember, a nap egyik előadója kiemelve azt is, nem feltétlenül ez az útja mindenkinek, előfordul, hogy segítség nélkül nem megy.
A nap nem csak a komoly témákat érintő kötött programokról szólt, hiszen koncertek, kávéház, beszélgetősarok, könyvvásár és elcsendesülési lehetőség is várta a résztvevőket, valamint egy meghívás a július Szélrózsára.
