Gyopáros, Gyopáros, miért vagy te Gyopáros? Havasi gyopár biztosan nem terem rajtad, de akkor milyenféle-fajta gyopár nő vagy nőtt itt egykoron?
Gyopáros nevével először katonai térképen találkozunk, mégpedig egy 1780-ben készült példányon, ahol a tó „Lacus Gyaparas” néven jelenik meg. Ezt Fülöp Béla Gyopárosfürdő című tanulmánykötetében olvashatjuk, akárcsak azt, hogy „nevét valószínűleg a környéken termő Gyopár fűről nyerte.” De ez csak valószínű, főleg azért, mert egy földrajzi nevek történetét kutató szótár konkrétan azt írja, hogy egykoron lehet, hogy a környéken sok gyopárféle tenyészhetett (egyébként legalább tízféle gyopárfaj létezik), de 1931 és 1964 közötti már nemcsak hogy a tónál, de annak közelében sem találtak semmiféle gyopárt.
De még mindig bizakodhatunk a név eredetének felderítésében, hiszen a hazai gyopár fajok közül az iszapgyopár és a halvány gyopár nedves, vizes élőhelyeken fordul elő. És mint tudjuk, Gyopárosra ez igaz.
A Gyaparos tóról már 1815-ben úgy írtak, mint egy áldásról, hiszen sehol máshol nem volt a közelben víz. Itt viszont még a legszárazabb években is volt benne annyi, ami mosásra, itatásra, fürösztésre elégnek bizonyult, hiszen a tó közepén található források bőven táplálták azt. Így a helyiek ebben úsztatták a lovakat és a juhokat, és áztatták a kendert.
A Gyopárosi-tó gyógyító ereje és a fürdő fejlődése
Fülöp Béla írásából megtudhatjuk, hogy a tó gyógyító erejére is az utóbbi elfoglaltságnak köszönhetően derült fény. A kendert áztató emberek ugyanis hosszabb ideig tartózkodtak a vízben, és egy idő után az ízületi bántalmakban szenvedőknek megszűntek a fájdalmai. Miután a csodahatása kiderült, 1870-ben elindult a fürdő kiépítése is. A Déli-tó ezután kizárólag a fürdőzőké lett, az Északi pedig megmaradt lófürösztésre és kenderáztatásra.
Fülöp Béla kötetéből az is kiderül, hogy a fejlődés folyamatos volt, 1870-ben már megjelentek a vetkőzőbódék is, majd vendéglő épült a közelében, és tizenöt évvel később a Gyopárosi-tó „fürdői jellegét” hivatalosan is kimondták.
1890-ben egy érdekes változás következett be, ugyanis főszolgabírói rendeletre különválasztották a női és férfi fürdőzőket, konkrétan egy deszkafallal, amit a tó vízében helyeztek el. Ez nem kedvezett a látogatottságnak, majd jött az 1941-es árvíz, ami hatalmas pusztítást végzett a fürdőn. Használhatatlanná vált, ezt pedig csak tetézte a második világháború és az azt követő állapot. Az 1950-es években azonban újra fellendült, új kutat is fúrtak, így a vízgyógyászat is fellendült. Megállapították, hogy a víz különösen alkalmas reumás, ízületi és nőgyógyászati betegségek gyógyítására. Az 50 méteres medencét 1987-ben építették, ez lehetőséget adott versenyek szervezésére is, ami újabb látogatókat vonzott a fürdőbe.
Botanikust kerestünk kérdésünk megválaszolásához
Honnan is indultunk el? Megvan! A névadástól.
Szóval Gyopárost kétszázötven éve még Gyaparosnak hívták. Egyes nézetek szerint a név nem a gyopárból, hanem a „gyep” szó egyik alakváltozatából, a „gyap”-ból származik. Ez a kifejezés egy olyan földre utal, melybe nem vetnek, melyet kaszálóul sem használnak, az legfeljebb legelőül szolgál, vagy teljesen parlagon áll.
Mikulás Rolandné botanikushoz fordultunk segítségét, aki elmondta, nincs arra vonatkozó adat, hogy valaha olyan sok gyopárféle élt volna ezen a területen, hogy ennek okán a tavat arról nevezték volna el. Ahhoz ugyanis, hogy egy földrajzi hely egy növényről kapja a nevét, annak valóban kimagaslóan nagy egyedszámban kellene jelen lennie az adott területen. Az tudvalévő viszont, hogy az Alföldön az iszapgyopár elég gyakori még ma is, úgyhogy feltételezhetően egykoron Gyopároson is igen sok élt belőle. De mindez csak valószínűsíthető. Az elmélet alátámasztására szolgáló konkrét bizonyíték sajnos nem maradt fenn.
Mi tehát a biztos? Az, hogy az ügy felderítéséhez nincs megfelelő forrásunk. Abban viszont reménykedhetünk, hogy egyszer majd előkerül egy több száz éves irat, ami megmagyarázza nekünk a névadás okát.
Kiemelt kép: termalonline.hu
