A nárcisztikus ember kezdetben igen megnyerő, később azonban hatalmas nyomást helyezhet a környezetében élőkre. Pszichológussal beszélgettünk okokról, lehetőségekről, illetve a megoldásról.
A nárcizmus mint a személyiséget meghatározó, lehetséges vonás, nem patológiás probléma. Sőt! a pozitív pszichológia nézet képviselői szerint hasznos is lehet az ember számára, ha kellő önbizalommal rendelkezik. Így tehát a nárcizmus, mint a személyiség egyik viselkedéses jellemzője egy spektrum mentén helyezhető el, mely legvégén a patológiás formája található, amit már nárcisztikus személyiségzavarnak nevezünk.
– Személyiséglélektani, azon belül is a vonáselméleti (az emberek viszonylag stabil, mélyen a személyiségbe ivódott hajlamokkal rendelkeznek) definíciója szerint, a nárcizmus nem más, mint egy vonás és viselkedésforma, mely kora felnőttkorban kezdődik és az önmagunk csodálatában, az empátia hiányában és a nagyzásban nyilvánul meg – kezdte az ismertetőt Vágóné Kinyó Kitti, az Orosházi Kórház viselkedéselemző pszichológusa. Hozzátette, ezekre az emberekre jellemző, hogy fiatal felnőttkortól a belső élményeiket és viselkedésüket, tartósan és rugalmatlanul a nagyzás és a csodálat igénye mentén szervezik és empátiára nem képesek.
– A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő személyek magukat különlegesnek tekintik, gyakran arrogánsak, önelégültek, sokszor fantáziálnak sikerről, hírnévről, a hatalom megszerzéséről és látszatra magabiztosak. De valójában ez egy védekező mechanizmus, ami önmagukkal szembeni szégyen- és elégedetlenségérzésből adódik – tájékoztatott szakirodalomra hivatkozva a pszichológus.
Hogyan ismerhetjük fel?
Vágóné Kinyó Kitti elmondta, a nárcisztikus személyiségzavarral küzdőket első látásra nem biztos, hogy felismerjük, de általában az alábbi működésmód jellemző rájuk:
– Az önbizalmuk nagyon törékeny, ebből adódóan folyamatos figyelmet, megerősítést és elismerést várnak, ha ezek nincsenek meg, gyakran támadnak védekezésképpen. Mindig igazuk kell, hogy legyen, senki sem mondhat ellent nekik. Gyakran kritizálnak, de önmaguk rendkívül érzékenyek a kritikára. A környezetüket folyamatosan kontroll alatt tartják. A külvilág felé minden életterületen a tökéletesség látszatát tartják fent, valamint a közvetlen környezetüket manipulálják és zsarolják – sorolta a viselkedéselemző pszichológus.
Ha tehetjük, az ilyen embert kerüljük el, hiszen számunkra nyomást jelenthet egy ilyen ember társasága, azonban más kérdés, ha esetleg családtagot érint a probléma.
– Nehéz kérdés abból a szempontból is, hogy a legtöbb esetben a beteg el sem jut a diagnosztizálásig, mivel már maga a segítségkérés is teljesen ellentétes az önképével. A legjobb lenne professzionális szakember bevonása. Gyakori a nárcizmus miatt kialakuló más probléma, például: függőségek, depresszió, szorongás. Létezik speciális nárcisztikus személyiségzavarral küzdő személyekre kifejlesztett pszichoterápiás eljárás is – tért ki rá.
A pszichológus kiemelte, mivel ezek a személyek önmagukat helyezik előtérbe, ezért arról érdemes őket meggyőzni, hogy milyen hasznuk lehet az adott dologból és milyen érdekük származhat belőle. Esetleg bejöhet az is, ha a pozitív tulajdonságai szemszögéből közelítünk egy-egy adott témához.
– Ennél a problémánál is fontos lenne a megelőzés. Mivel a személyiségzavarok kialakulásának kezdete a korai gyerekkorban is keresendő, ezért az egészséges személyiségfejlődéshez a gyermek számára elengedhetetlen a kielégítő szülői gondoskodás és szeretet adás – hívta fel a figyelmet.
A nárcisztikus személyzavaros szülő komoly pszichés problémákat okozhat gyermekének, amely kihathat a felnőttkorára is.
–Mivel a gyermeknevelés kapcsán is saját magát helyezi előtérbe, így gyermeke valós szükségletei nem elégülnek ki. A nárcisztikus személyiségzavaros szülői jellemzői lehetnek például, hogy érzelmileg zsarolhat, szeretetmegvonással büntethet, bűntudatot kelthet gyermekében, ha nem elégedett valamivel – mondta.
Emellett, a gyermekben azt az érzést keltheti a szülő, hogy áldozattá válik miatta, illetve dicséret helyett is kétségeket ébreszthet. A gyermekei sikerét is sajátjának tüntetheti fel, kivetítheti saját problémáit a gyermekre. Előfordulhat, hogy versenyezni akar gyermekével, vagy felnőtt szerepbe kényszerítheti őt. Lényeges, hogy az empátia hiánya jellemzi, valamint gyakori a verbális és fizikális bántalmazás is.
– Az, hogy pontosan később milyen problémái lesznek ezeknek a gyermekeknek azt megjósolni nem lehet, sok mindennek a függvénye. Ami biztos, hogy a nárcisztikus személyiségzavarral küzdő szülő komoly lelki problémákat okozhat gyermekének. Fontos hangsúlyozni, hogy bármilyen fájdalmas élményeink is voltak gyermekkorban, a múlt lezárható és képessé válhatunk arra, hogy békét kössünk gyerekkorunkkal és önmagunkkal – hangsúlyozta Vágóné Kinyó Kitti.
Zárásként megosztott néhány tanácsot, amely segítheti a folyamatot: Fogadd el, hogy nem tudsz változtatni a múlton és hogy a változás lehetősége a jelenben él. Fogadd el, hogy a szüleidet nem tudod megváltoztatni, azt viszont igen, hogyan vélekedsz a dolgokról. Tanuld meg saját igényeidet előtérbe helyezni. Építsd újra önmagad! Kovácsolj hasznot az élményekből és fordítsd azokat saját szolgálatodra. Foglalkozz saját magaddal, érzéseiddel, valamint végezz örömet nyújtó tevékenységeket, és ha úgy érzed szükséged van rá, kérd szakember segítségét!
(kiemelt kép: pixabay)
