Amikor valakit daganatos betegséggel diagnosztizálnak, az hatalmas érzelmi trauma, a beteg és a hozzátartozók számára is. Pszichológussal beszélgettünk arról, milyen lelki folyamatok zajlanak le az illetőben, illetve családtagjaiban a diagnózist követően.
A pozitív diagnózisról való tudomásszerzés már önmagában véve egy érzelmi trauma, amely kihat a betegre, a családjára és a környezetére is.
– Általánosságban véve a következő szakaszokat különböztetjük meg a lelki folyamatok dinamikájában: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és belenyugvás – fogalmazott Vágóné Kinyó Kitti, az Orosházi Kórház viselkedéselemző pszichológusa.
A pszichológus szakirodalomra hivatkozva elmondta, több kutató is megfogalmazta azt a jelenséget, hogy a daganatos megbetegedéssel történő szembenézés hasonló lehet maga az elmúlás tényével és azzal történő szembenézéssel, valamint, a halállal való félelemmel egyaránt. A diagnózis sokkja után pedig sok esetben a fájdalmas, mellékhatásokkal teli kezelések megélése következik a betegnél, ami szintén traumatikus eseményként írhatók le, emellett nehezítheti a helyzetet az esetleges életvitelben, szerepekben bekövetkező változás is.
A negatív oldal mellett, számos új eredmény születik arra vonatkozóan, hogy a trauma feldolgozás nyomán pozitív lelki jelenségek figyelhetők meg.
– A beteg az állapota következtében pozitív személyiségfejlődésen megy keresztül, amely megmutatkozik az élet megbecsülésében, fokozott értékelésében, vagy akár a spiritualitás jelenlétében. Ez a jelenség nem azonos a normatív fejlődéssel az érettebbé válással, ebben az esetben önfeltáró és önfejlesztő folyamatok működnek és minden esetben a trauma előtti állapot növekedése a jellemző – ismertette a pszichológus.
A tudományos tény, hogy a gyógyulás nem kizárólag élettani jelenségek összessége, a lelki tényezők is fontos szerepet töltenek be a folyamatban. Meggyorsíthatják, gátolhatják, vagy akár az egész végkimenetelre befolyással bírhatnak. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy a megküzdési stratégiának nagy hangsúlya lehet a gyógyulásban.
Mit jelent ez?
– Azt, hogy fontos a betegséghez való hozzáállás. Azok az emberek, akik a betegséget egy megoldandó feladatként tekintik és harcos hozzáállással közelítenek a problémához, azoknak javulnak az esélyei. Hangsúlyt kaphat a belső erőforrások mozgósítása, az eddigi rossz beidegződéseken történő változtatás. Mivel a test és lélek egységes rendszerben működik, így a lélek pozitív változása, a testet is gyógyíthatja. Az értelemtalálás és az előnytalálás lehetősége javíthat az érzelmi attitűdön, a hozzáálláson, ezáltal elősegítheti az immunfolyamatok működését és a poszttraumatikus növekedés lehetőségét is maga után vonhatja – hangsúlyozta Vágóné Kinyó Kitti.
Kitért rá, fontos kiemelni, hogy a pozitív oldal túlhangsúlyozása nem vezet eredményhez. A „túl jó oldal” teherré válhat a beteg számára, az egyoldalú gondolkodás pedig meggátolja a mélyebb érzelmek feldolgozását, ezáltal a fejlődés lehetőségét is. Ebben az esetben, az érzelemkifejezés és megélés szintjén is érdemes az aranyközépút megtalálása.
– A betegség tudatosulásával szembesülhetünk az élet végességével és magával a halál tényével, ami arra ösztönözheti az embert, hogy a lét, az egzisztencia kérdésköre kerüljön fókuszba. A hit és a vallás is erősítheti a beteget, segítheti az életvezetését és a nehéz pillanatokban támasz lehet.
Ebben az időszakban a beteg attitűdje mellett, nagy segítséget nyújthat a család, környezet odaforduló magatartása és a professzionális szakemberek bevonása is – sorolta.
A pszichológus felhívta a figyelmet arra, amennyiben a beteg úgy érzi, bátran kérje szakember segítségét, például egy pszichiáter szakorvos vagy pszichológus személyében.
– Az egyetemi klinikákon külön onkopszichológiai ellátás igénybevételére is van lehetőség, ahol a daganatos megbetegedésekre specializálódott szakemberekből álló team segíti a betegek gyógyulását – mondta Vágóné Kinyó Kitti.
A család, mint segítség!
A család egy hatékony rendszer lehet, amely képes segítséget nyújtani a betegségben szenvedőnek és a hozzátartozóknak egyaránt.
– A betegség diagnosztizálásával a beteg és a családja is krízishelyzetbe kerül. A családtagokra is nagy érzelmi teher hárul, ezért tudatosan figyelni kell saját magukra is, a beteg megfelelő segítése érdekében – ecsetelte.
Kiemelte, fontos az érzelmek kinyilatkoztatása. Mondjuk el, fejezzük ki egymásnak szeretetünket érintéssel, szavakkal, gesztusokkal, tettekkel.
– Ha éppen sírni szeretnénk, akkor ne akarjunk mindig erősnek látszani. A sírás egy emberi fájdalomra adott természetes válaszreakció. A hozzátartozók számára is segítség lehet a szakemberek bevonása, mint például orvos, pszichológus, lelkész. Igyekezni kell a betegség teljes bevonódásának elkerülésére. Szükség van a családtagoknak is a feltöltődésre és az önmagukkal való foglalkozásra. Hatásos lehet a családi akció terv elkészítése is, amely az események megtervezésében és a váratlan helyzetek kikerülésében segíthet – magyarázta a pszichológus.
Ne helyette, vele döntsünk!
A betegnek sok esetben arra van szüksége, hogy támogatást kapjon a saját döntések meghozatalához. Így tehát, ne helyette döntsön a család, családtag, hanem a saját autonómiájának tiszteletben tartásával önálló döntéshozását segítse.
– Érdemes megbeszélni, hogy mire van igazán szüksége, mit szeretne. Hogyan lenne a legjobb számára. A család tartsa tiszteletben a jogát, véleményét, vágyát, vagy akár elutasítását. A beteg szempontjából is lényeges az érzelmek kifejezésének támogatása – tette hozzá.
Vágóné Kinyó Kitti zárásként úgy fogalmazott, ne a felvidítás eszközéhez nyúljunk minden esetben, hanem értsük és hallgassuk meg, hogy milyen aktuális lelki folyamatok zajlanak le benne, vagy milyen gondolatok foglalkoztatják éppen.
