Életünk során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, mikor úgy érezzük letértünk utunkról. Elveszíthetjük a munkahelyünket, házasságunk felbomolhat, meghalhatnak idősödő szüleink. Az ilyen helyzetek feldolgozásának lehetőségeiről orosházi kineziológus szakemberrel beszélgettünk.
Nagyon gyakran éppen a krízishelyzet az, ami valójában gyarapít minket emberi mivoltunkban.
– Paradox módon, míg ezek az incidensek olykor tönkre tesznek embereket, jellemzően a fejlődésélményét hozzák magukkal – kezdte az ismertetőt Hári Anikó kineziológus oktató, önismereti tréner, párkapcsolati coac- tréner.
Az ilyesféle szerencsétlenségek következében az egyén gyakran az egész élethelyzetét újraértékeli, majd megváltoztatja azt oly módokon, amelyek a saját képességei és céljai mélyebb megértését tükrözik. Ez azt is jelenti, hogy megtanuljuk újra keretezni a traumát. Élhetünk annak, hogy megbosszuljuk a múltat, de annak is, hogy a jelent gazdagítjuk.
A veszteség a változás indító kulcsa is lehet!
Mivel munkánk mindennapi életünk fontos része, nemcsak hétköznapjaink ritmusát befolyásolja, hanem önmagunkról kialakított képünket is. Ezért állásunk elveszítése olyan veszteségélmény, melynek feldolgozása a gyászéhoz hasonlatos.
– Ne essünk kétségbe, ha a következő hangulatváltozásokat tapasztaljuk munkanélküliség idején: először a tagadás, majd a harag a jellemző érzés, amelyet lehangoltság, szorongás, elbizonytalanodás követ. Később, egy érzelmileg nehezebb időszak után a beletörődés fázisa következik – sorolta a kineziológus.
Kiemelte, a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás egészséges személyiség esetében is körülbelül hat hétig tart. Azonban, ha továbbra is úgy érezzük, hogy nem tudunk kilépni ebből a lehangolt állapotból, vegyük igénybe pszichológus, kineziológus szakember segítségét.
Hogyan lehet megtalálni a kiutat?
– Fontos, hogy a jelenben legyünk, ami nem olyan egyszerű, hiszen a fájdalmunk érzése elragad. Emlékeztetnünk kell rá magukat, hogy most itt vagyunk, valamint arra, hogy ha a helyzet és a személy sincs itt, aki okozta a fájdalmat, akkor ne is hívjuk be a gondolataink és érzéseink erejével – magyarázta Hári Anikó.
Az érzés jön-megy, változó, ezért ne cövekeljük le. Ne a múltbéli hiányosságokon, hibákon rágódjunk, és lehetőség szerint ne szorongjunk a jövőt illetően, hiszen még nem tudhatjuk, hogy merre halad az életünk. Igenis megtörténik az aminek nem lett volna szabad bekövetkeznie, és nincs a világon olyan gondolat, ami ezen változtathatna. Ez nem azt jelenti, hogy törődjek bele a dolgok állásába, vagy helyeseljem azt. Mindössze annyit jelent, hogy ellenállás, hárítás nélkül, fogadjam el azt, ami van. Az önismeret segít bennünket abban, hogy felismerjük, mit miért teszünk.
Az alábbi gyakorlatok segíthetik a jelenbe maradást, a pillanat megélésével segíthetnek, hogy növelhessük az életörömünket:
– Írjuk össze a pozitív tulajdonságainkat. Lehet, hogy elsőre csak 5-10 jön össze, de kezdjük el megfigyelni a cselekedeteidet és rájövünk, milyen belső erőforrások irányítanak. Ezek a készségeink használata és cselekedete segít a pillanatnyi „elfogadhatatlanságból” kilépni – tanácsolta a kineziológus.
Vessük papírra azokat a dolgokat is, amiket az érzelmi fájdalmunk miatt egy ideje nem csinálunk: olvasás, barátokkal beszélgetés, zenehallgatás, testmozgás, kertészkedés. Itt az ideje megbocsátani magunknak, hogy eddig a fájdalomba invesztáltuk az időnket, önmagunk szeretete és elfoglaltsága helyett.
Gondoljuk át az időbeosztásunkat, hol tudunk magunkra spórolni egy kicsit. Írjunk költségvetést. Biztos mindenre szükség van, vagy csak szokásszerűen vásárolunk? Egy kis átszervezéssel ezreket tudunk megspórolni és valóan önmagunk fejlesztésére, örömére, kikapcsolódására fordítani.
Kitért rá, keressük meg azokat az embereket, akik inspirálnak, akik hasonló helyzetből pozitívan kijöttek. Merjünk kérni segítséget tőlük, az útmutatásaikat önmagunk lépcsőfokára használhatjuk. Szeressük azt, hogy egy új élet kezdődik és ezt már mi építjük fel, hiszen felismertük a régi mintáinkat és reakcióinkat és lehetőségünk van ezeket felülírni a jelen döntésével.
– Azonban, ha úgy érezzük, hogy biztonságosabb számunkra egy szakmai vezetés, keressünk fel szakembert. A kineziológia az önismeret és önfejlesztés eszközét adja a kezünkbe és rávezeti a klienseket arra, hogy megértsék: mi okozza és mi tartja fenn a saját maguk ellen ható viselkedésmintáikat – zárta az interjút Hári Anikó.
