Szinte megelevenedik az anyag Tarapcsik József faesztergályos kezei alatt. Az orosházi mester ma már nyugdíjasként elsősorban a családja kérésére készít apróbb használati tárgyakat, unokáinak játékokat. Mint elmondta, még mindig ugyanolyan szenvedéllyel lát neki egy-egy munkának, mint tette azt több évtizeddel ezelőtt.
Orosházán nőtt fel, későbbi tanítója a vasöntő édesapjától kért engedélyt, majd bevezette a fiatal fiút a faesztergálás rejtelmeibe. Tarapcsik József megjegyezte, a szakmát emlékei szerint ő tanulta helyben utoljára. Később, 1968-tól az orosházi Új Élet Termelőszövetkezethez került, a kádár szakmát is elsajátította, tizenöt évig dolgozott benne. Mindkét mesterségben örömét lelte, az esztergapad mellé mind a mai napig nagy lelkesedéssel áll.
– Nem tudom, ki viszi majd tovább a szakmát. A fiam egy időben érdeklődött iránta, tanulóm nem volt – mondta el Tarapcsik József, hozzátéve, ma már a legtöbb hagyományos mesterségre igény sem mutatkozik. A fiatalokat is nehéz bevonni, illetve a tömegtermelés, a nagyüzemi gépesített vállalatok árnyékában az egyedileg, kézzel készített eszközök kevésbé tudnak versenyképesek maradni.
Egy fia és egy lánya van, a mester annak idején a bölcsőjüket is saját kezűleg készítette. Tarapcsik József szabadideje nagy részét három unokájával tölti. Kéréseiknek nagy örömmel tesz eleget, legutóbb például a farsangi időszakra készített fakardokat. Természetesen, ha az egyik gyermek kér valamit, rögtön hármat alkot belőle.
Fából apróbb díszítőelemeket, szerszámokhoz és egyedi étkészlethez nyeleket, szinte bármit kifarag saját elképzelése, vagy egy előre megadott minta alapján. A szakma nehézségét abban látja, nagy tapasztalatot igényel két egyforma eszközt a lehető legpontosabban egymást követően elkészíteni. Tarapcsik József a közelmúltban töltötte be 70. életévét, a szenvedély viszont maradt a régi. Örömmel tölti el, hogy egy ilyen szép mesterség kíséri végig az életét, és amíg az egészségi állapota megengedi, addig továbbra is lelkesen tesz-vesz a műhelyében.
