Az 1700-as évek végére nyúlik vissza az orosházi Evangélikus templom kalandos története. Korábban kevés hiányzott hozzá, hogy lebontsák az épületet, erre azonban mégsem került sor. Jelenlegi formáját az 1830-as évek óta őrzi.
Rögtön, érkezésüket követően vesszőből-sárból kezdtek hozzá templomuk építéséhez az Orosházát alapító Zombáról érkező evangélikusok, akik a legnehezebb időkben is kitartottak hitük mellett. Kevésbé számít ismertnek az a történet miszerint eredetileg le kellett volna bontaniuk ezt az épületet. Hogy mégsem így történt, az Harruckern Ferencnek, Békés vármegye 1743 és 1775 között regnáló főispánjának volt köszönhető, aki pozíciójából fakadóan halogatni tudta a végrehajtást.
1777-ben több kérvény benyújtása után kaptak engedélyt arra az orosházi evangélikusok, hogy kőből tornyot építhessenek, ennek azonban kezdetben a templomtól külön kellett állnia. Az Evangélikus templom története azonban csak ezután 1786-ban kezdődött, a „kalapos király, II. József türelmi rendelete alapján. Orosháza egyetlen műemléknek számító épületét a növekvő gyülekezet miatt 1830-ban egy kereszthajóval rögzítettek. A következő újítás a templom barokk orgonája volt, amit 1832-ben készített el egy nagyváradi mester.
1846-ban építette meg a gyülekezet a felvégi, 1854-ben az alvégi parókiát, melyek azóta is lelkészlakként szolgálnak. Érdekesség, hogy korábbi, 1885-ös felmérések szerint Magyarországon, két közeli város, Békéscsaba és Szarvas után Orosházán élt a legtöbb evangélikus vallású ember. A templom építésének jubileumi, századik évfordulóján jelent meg Veres József műve, mely az Orosháza történeti és statisztikai adatok alapján címet kapta.
Az 1780-as években még két evangélikus lelkész szolgált Orosházán, ami 1901-ben változott meg, amikor háromra emelték fel a számukat.
