Aligha kell bemutatni a sportszeretőknek az idei, november 24-én és december 4-én rendezett III. Fogadj el! Nap egyik vendégét. Peking és London paralimpiai úszóbajnoka, Sors Tamás mesélt sportkarrierjéről, visszavonulása utáni életéről és természetesen az elfogadásról.
A véletlennek köszönhette Sors Tamás, hogy az uszodában kötött ki, de az évek előrehaladtával aligha bánta meg döntését. Két évvel ezelőtt kétszeres paralimpiai bajnokként vonult vissza. De ugorjunk vissza a történet kezdetére, amikor a 27. életévét decemberben betöltő pécsi fiatalember megismerkedett szeretett sportágával.
– Édesanyám szerette volna mindig is, hogy sportoljak valamit és kezdetben több dolgot is kipróbáltam, de végül az úszás volt az, ami igazán a szívemhez nőtt – mesélt a kezdetekről.
A sportággal való ismerkedést viszont gyors éremhalmozás követte, hiszen még a 17. életévét sem töltötte be, mikor megkapta élete nagy lehetőségét. A hazai és nemzetközi felnőttversenyeken elért sikerek és világcsúcsok után tagja lett a 2008-as, pekingi paralimpiai játékokra utazó csapatnak. Ha már elutazott, nem is tért haza érem nélkül, hiszen a 100 és 400 méteres gyorsúszás bronzérmét követően legkedvesebb versenyszámában, 100 pillangón a dobogó tetejére állhatott fel.
– Óriási drukk volt bennem a játékok előtt, minden este ezzel feküdtem és ezzel keltem. De a motiváció még nagyobb volt bennem és ez elnyomta félelmet. Szerencsére azok közé a sportolók közé tartoztam mindig is, akiknek a teljesítményét és az eredményeit nem befolyásolta az izgalom – nyilatkozta a bajnok.
A pekingi sikereket újabbak követték, négy évvel később Londonban szinte megismételte teljesítményét, azzal a különbséggel, hogy a 400 gyors bronzérmét ezüstre fényesítette. A 100 méteres pillangóúszásban ismét nem hagyott kétséget afelől, hogy ő a világ legjobb paralimpikonja ezen a távon. A legutóbbi riói játékokon vegyesúszásban is kipróbálta magát, ott 200 méteren ezüstéremmel bővült nem kis éremkollekciója, kedvenc távján pedig egy bronzéremmel zárta le csodás pályafutását.
– Nagy fordulatot vett az életem a paralimpiák után. Az első, pekingi játékok után tapasztaltam a legnagyobb változást. Mégiscsak fiatal voltam, tapasztalatlan, nagyon új volt minden. Akkor még nehezen kezeltem a médiát, a „sztárságot”, de ezzel később sikerült megbirkóznom, de úgy gondolom, idővel ezt sikerült a helyén kezelnem – avatott be a részletekbe Sors Tamás.
Visszavonulása óta diákként éli mindennapjait, harmadik évét tölti a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán.
– Választanom kellett, vagy még négy év kemény munka, úgy, hogy lemondok szinte mindenről vagy elkezdek egy rendes, hétköznapi életet. Mivel az egyetemet mindenképp be szeretném fejezni, így az utóbbi mellett döntöttem, hiszen, ha még úsznék, ez a célom nagyon eltolódott volna. Ráadásul 27 évesen egy úszó, bármilyen érdekesen is hangzik, de már öregnek számít – idézte fel sportpályafutása lezárását.
Orosházára az idei III. Fogadj el! Nap alkalmából érkezik, melyet nagyon hasznosnak és szimpatikusnak talált, amikor elolvasta a rendezvény főszervezőjétől, Nagyné Rucz Évától érkező felkérést. Nem is volt kérdés, hogy elfogadja a meghívást, úgy gondolja, kétszeres paralimpiai bajnokként jó példa arra, hogy sérült emberként is el lehet érni sikereket.
– Legfőbb célom, hogy a jelenlegi és az ehhez hasonló rendezvényeken a paralimpia fontosságát és a parasport lehetőségeit ismertessem az emberekkel – zárta le a beszélgetést Peking és London bajnoka.
