Igaz, csak képletesen, hiszen legújabb koncertsorozata viseli a közelgő évszak nevét. Ahogyan megszokhattuk, most is itt kezdi új országjáró turnéját a népszerű orgonaművész.
Rákász Gergely így ír decemberi fellépéseiről:
„ A koncertek azokat a régi, fehér, csikorgó, korcsolyázós és szánkózós teleket idézik, amikor még érdemes volt begyújtani a kandallóba. Manapság, a kiskabátos decemberek éveiben ezekre már csak versekből, mesékből, vagy a zenével emlékezünk. Amikor az emberek a fagy, a csontig hatoló szelek és a hosszú éjszakák elől menekülve otthonaik tisztaszobájába gyűltek a tűz köré, ahol az öregek meséltek a TV helyett sziporkázó hó tündérekről, a méltóságteljes jég hercegről, félelmetes éjszakákról, dermesztő téli viharokról, pajtába születő Istenről, vagy a nemes és a hősies tettekről, amiket a család tagjai véghez vittek az évszázadok alatt. A pattogó tűz melege közelében pedig a mese összekovácsolt kicsit és nagyot, időset és fiatalt. Ebben a “téli mesében” Vivaldi és Bach gyújtják a tüzet, táplálják a lángokat, bár ezt előadóként megmondom őszintén el is várom tőlük, mert a rettenetes téli viharokat és hófúvásokat is ők ébresztik. De ha netán visszarettentek volna a fentiektől, oszlassa el az aggodalmat, hogy mégiscsak mediterrán télbe vezetem a hallgatókat. „
Vivaldi, ez a klasszikus zenei szupersztár fényes csillagként ragyogott a korabeli Európa egén, bár közelebbről megnézve üstököst láttunk volna egyik jövedelmező megbízástól a másikig száguldani, mindenkit inspirálva, aki csak hallotta.
– Egocentrikus volt, hencegő, élvezte a sikert, a pénzt, ahol lehetett kibújt a köznapi szabályok alól, ám ne legyünk ezért haragosak rá! Isten beszélt belőle, de mégiscsak ember volt. Bach viszont ritkán mozdult ki otthonról, szeretett a saját közegében dolgozni, mégis beolvasztott a stílusába minden értékes zenei gondolatot, amivel találkozott – mondja az orgonista. – Így volt Vivaldival is, akinek több Concertoját is átírta orgonára, ellesve tőle a csillogást. Egy-egy zenei megoldással feszegeti orgonáló izmait, kikacsint a közönségre és élvezi az ámuló tekinteteket. Szeretném, ha a koncert végére Bach kilépne a borongós hangulatú, merev szerző skatulyájából, és egy új oldalát ismerné meg a közönség – teszi hozzá Rákász Gergely.
– A két rendkívül különböző életút és életvitel a Tél koncerten összefonódik, a szellem találkozik az érzékiséggel. Bach mindig intellektuális kihívásként tekintett a zenére, Vivaldit viszont elsősorban az érdekelte, hogy a zenéje elbűvölő legyen. Szigorú szerkesztettség és Isten szolgálata az egyik, hangzatos dallamívek, amelyek élénk érzelmeket közvetítettek, a másik oldalon – fogalmaz az orgonista, aki ez alkalommal sem hagy minket humoros és elgondolkoztató kommentárok nélkül, ahogyan a már megszokott vetítővászon se hiányzik majd a Petőfi Művelődési Központ koncertterméből december 1-jén, 18 órától.
Ezt játssza el a “Télben” a nagyszerű koncertorgonista, aki ez alkalommal sem hagy minket humoros és elgondolkoztató kommentárok nélkül, ahogyan a már megszokott vetítővászon sem hiányzik majd a Petőfi Művelődési Központ koncertterméből december 1-jén, 18 órától.
Jegyeket az online jegyirodáktól vagy a helyszínen vásárolhatnak az érdeklődők.
