Bella Rózsa grafikusművész, Pilinszky-díjas tanár fotója került fel a Táncsics Gimnázium dicsőségfalára november 22-én. Az alkotó meghatódva vette át az elismerést, és mondott köszönetet egykori iskolájának.
A délelőtti kiállítás megnyitón rézkarcai kerültek a figyelem középpontjába, míg a délutáni díjátadónak alkotójuk, Bella Rózsa volt a főszereplője. Blahó János igazgató különleges személyiségnek nevezte, aki ugyan koránál fogva nem lehetett Kerti Károly, a legendás művésztanár tanítványa, ugyanakkor tehetségét alázattal, céltudatossággal és szorgalommal bontakoztatta ki.
– Abban az alkotói, művészi légkörben, amelyet Szokolai Bálint, Váradi Kornél, Fülöp Erzsébet, Tóth Lajos építettek, a jelenben pedig Varga László épít tovább. Így kapcsolódtak össze a Táncsics generációi, így alakult ki a természetes híd a korábbi generációk és a 60-as, 70-es évek diákjai között, és ível tovább napjainkba – fogalmazott bevezetőjében.
A folytatásban Dávid Zoltán polgármester elmondta, a gimnázium kiválóságai közül sokaknak van már fotója a latin felirat alatt, hirdetve, hogy ők azok, akik munkájukkal, életútjukkal és értékrendjükkel példaként állhatnak előttünk.
– Bella Rózsa tanárnak és művésznek helye van ebben az illusztris társaságban. Több elismerés birtokosa mindkét területen, folyamatosan alkot, ráirányítva figyelmünket a körülöttünk található szépségekre, amelyek mellett mi talán szó nélkül elsietnénk. Emellett rendszeresen publikál, könyveket illusztrál, előadásokat tart, mi pedig csodálattal adózunk páratlan teherbírása és tenni akarása előtt – méltatta az ünnepeltet a városvezető kiemelve, Bella Rózsa nemzedékeket tanított meg a minket körülvevő dolgok örök szépségének csodálatára, arra, hogyan érdemes élni, hogyan lehet önmagunkat bátran megmutatva alkotni.
A kitüntetett szakmai életútját Juhos Imre főiskolai tanár, plébános ismertette. Beszélt a gyomaendrődi kezdetekről, a kecskeméti évekről, a művésznő alkotásairól, Istenszeretetéről.
A friss olajfesték illata
Lánya is köszöntötte a díjazottat felelevenítve, hogy egész életüket áthatotta édesanyja munkája és munkássága.
– Úgy belém ivódott, hogy ebből élek a mai napig, hatása rendkívül erőteljes volt mindig, és az is marad. Gyerekkoromban rendszerint a friss olajfesték illatára ébredtem és úgy fogyasztottam el a reggelimet, hogy közben nagy műgonddal elemeztem édesanyám előző éjjel elkészült alkotásait. Ezt ő mindig komolyan vette, engem tekintett legfőbb kritikusának – mesélte. – A művészetek szeretete, a művészeti tudás iránti vágyam tőle származik.
A köszöntések után a hagyományokhoz híven Bella Rózsa is átvette a Vinculum Közhasznú Egyesület Primus Inter Pares díját, majd felkerült fotója a gimnázium dicsőségfalára a többi 22 sikeres életutat bejárt egykori diák mellé.
– Nagyon dobog a szívem, ugyanis én ebben az aulában táncoltam elsős koromban először a férjemmel, ezen a színpadon énekeltem, amikor az elsősök bemutatkozhattak, illetve a kórussal, ami az életem egyik meghatározó eseménye volt szintén ezen a színpadon gyakorolhattunk. Végtelen megtiszteltetésnek érzem, hogy ezúttal így térhettem vissza ide – osztotta meg érzéseit.
– Mikor megtudtam, hogy díjaznak, először annyira megilletődtem, hogy fel sem tudtam fogni: egy egyszerű tanár hogyan kerülhet az eddig kitüntettek közé. Úgy éreztem, hogy a többiek sokkal többet tettek az emberiségért, mint én. Azonban elkezdtem összeállítani a 40 munkával töltött évem anyagát, és tudatosult bennem, hogy több ezer embert neveltem föl, alkotómunkát végeztem, még ma is aktívan tanulok, sőt időnként tanítok is, volt diákjaim megkeresnek, elbüszkélkednek az eredményeikkel. A férjem szerint el kellene hinnem, hogy és is sokat tettem – mondta meghatottan.
