A General Tire Trophy soron következő futamára Erdélybe gyűltek a kalandvágyó tereprallysok. Az október 20-23-ig zajló versenyen a Hargita tette próbára a kocsikat és a személyzetet.
Az erdélyi „csapatáson” részt vett a tapasztalt orosházi tereprallys, Pásztor András, aki ezúttal Benkő Antalt választotta navigátornak maga mellé, a harcedzett, sivatagot is többször megjárt Isuzuba. A Hargitán a balszerencse elkerülte az orosházi csapatot, de erről beszéljenek inkább ők:
– Egy szabadon választott kiutazás után, a résztvevő hatvanöt versenyző csapatot három csoportra osztották a szervezők. A háromnapos versenyen három különböző pályát kellett teljesíteni. Ezt napi forgásban hajtották végre a csoportok, és a három nap eredményét összesítve alakult ki a végső sorrend. Minden napnak volt neve, tematikája. Medve-nap, pisztráng-nap, Hargita-nap, és minden napi útvonalon volt kb. hatvan érintendő pont – kezdi a mesélést Benkő Antal.
Minden ilyen tájékozódási tereprally stratégiai verseny is. Rendkívül sokat jelent a végeredmény szempontjából a jól megválasztott stratégia, mely során a sok érintendő, megtalálandó pontot a lehető legoptimálisabb sorrendbe kell „felfűzni”.
– Andrással azzal kezdtük minden reggel, hogy felvázolt a térképen számomra egy körülbelüli itinert. A pontok közti utat kellett megtalálnom. A legnehezebb, a terep mellett, az idővel való állandó versenyfutás volt. Többször is előfordult, hogy módosítani kellett az idő szorítása miatt a tervet. Egyes pontokat beáldozni, másokat felvenni az esetleges nagyobb pontérték miatt. Technikailag viszonylag jók voltunk, mert a GPS jelet rá tudtuk vetíteni a térképre, így tudtuk, hogy épp hol vagyunk, de ebből is adódtak érdekes helyzetek – folytatja a navigátor.
– Rengeteg ösvény, csapás, nyiladék van a hegyeken – veszi át a szót a pilóta, Pásztor András – melyeket a helyiek használnak időnként és ezek közül kellett kiválasztani azt, amelyen menni akarunk. Volt olyan, hogy egy nagyon meredek, sziklás lejtőt nem akartunk bevállalni. Keresett Anti egy alternatív utat, amiről csak mikor rámentünk, akkor derült ki hogy nem út, hanem vízmosás, patakmeder. Visszamenni, megfordulni nem lehetett. Nagyon meredeken, félméteres sziklákon átbukdácsolva, de lejöttünk – mondja András.
Benkő Antalnak ez volt a debütáló versenye, de nagyon jól vizsgázott. Nem tévedtek el és nagyon sok megtalálandó ponthoz navigálta oda az autót.
– Rengeteg gyönyörű tájon vitt keresztül az utunk, és a szervezők gondoskodtak róla, hogy lássuk is ezeket, illetve a helyi nevezetességeket. A meghatározott koordinátáktól sokszor kellett gyalog, messzire eltávolodva megtalálni a pontot, ott fényképet készíteni, közben gyönyörködhettünk a kilátásban. Sokat mentünk hegygerinceken, ahol szinte a lábunk előtt terült el Erdély. A fotókat este csatoltuk az itinerhez, és a GPS adatainak elemzése mellett, e szerint értékeltek. Plusz élmény volt a szeretet, mellyel a helyiek fogadtak, és az az ízes magyar nyelv, amin megszólaltak messze a magyar határtól – teszi hozzá András.
Az orosházi páros és az Isuzu is jól teljesített. Annyira, hogy bár voltak jócskán a mezőnyben erős csapatok, jelentős, mintegy négyszáz pontos előnnyel nyerték meg a versenyt. A folytatás egyben a General Tire Trophy idei utolsó versenye Magyarországon, a Balaton felvidéken lesz decemberben, ahol a Körös-autó csapatát ismét ott találhatjuk az indulók között.
