Szilassi Lajos matematikus, a világhírű Szilassi-poliéder felfedezője kapta legutóbb a Vinculum Közhasznú Egyesület Öregdiákok Baráti Köre által létrehozott Primus Inter Pares-díjat. Az április 19-i díjátadón iskolatársak, kollégák, tisztelők köszöntötték a projektív geometria egyik legelismertebb hazai kutatóját.
A hajó és a kapitány együtt 70 éves. Hány éves a kapitány, ha a hajó most kétszer olyan idős, mint a kapitány volt akkor, mikor a hajó annyi idős volt, mint most a kapitány?
Stílusosan ezzel a Szilassi Lajos egyik cikkében szereplő feladvánnyal kezdte köszöntőjét Bojtor István alpolgármester, majd némi derültséget keltve megkérte a hallgatóságot, hogy megoldásért forduljanak a matematikushoz.
– E bizonyos cikkében úgy fogalmaz, a jó tanár nem annyira előadóművész, mint inkább kérdezőművész. Mint minden művészet, ez kíván derültséget, empátiát, de legalább annyi felkészültséget, tudatosságot és kitartó munkát. Nem merném magam a fenti értelemben vett kérdezőművésznek nevezni, de talán megengedhető, hogy mi viszont annak nevezzük Szilassi Lajost. Kérdezőművésznek, tanárnak, konok felfedezőnek, a vizualitás mesterének – méltatta az ünnepeltet Orosháza alpolgármestere.
Hozzátette, a díjazott nevét az általa felfedezett poliéder is viseli, de több, a matematika és a matematikus kreativitását szimbolizáló, a vizualitás határait feszegető térplasztikával gondolkodtatta már el közönségét.
– És aki szerint a matematika csodaszép, de ezt nem mondani, hanem érezni kell. Végül, de nem utolsó sorban azt az embert tisztelhetjük benne, aki megalapította az összefogást, a jó közösséget jutalmazó Heptaéder-vándordíjat. Ezt minden évben egykori középiskolájának arra legérdemesebb osztályközössége kapja – zárta elismerő gondolatait Bojtor István.
Mindezt Németh József, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott professzora, a díjazott pályatársa és barátja is alátámasztotta laudációjában. Beszélt az életüket meghatározó közös mérföldkövekről, így arról, amikor táncsicsistaként megismerték egymást.
– Félszegen érkeztünk az iskolába, kezdő oroszos osztályba jártunk egy év különbséggel. Már akkor is a matematikával kapcsolatos dolgok érdekeltek bennünket, így amikor kettesével kellett szünetben a folyosón vonulni, mi mindig odamentünk valami feladattal a tanárainkhoz, mert érdekelt a megoldás. De matekversenyekre is együtt utaztunk általában – idézte fel a gimnazista éveket a professzor.
Ezt követően csak egy évre távolodtak el egymástól, de miután Németh József is a szegedi egyetemen folytatta tanulmányait, ismét összetalálkoztak.
– Matematika-ábrázoló szakosok voltunk mindketten, a kollégiumban pedig szobatársak. Lajos másodévesként sok információval látott el arról, melyik tanárnál hogyan kell viselkedni, mit vár el. Nagyon szeretett az elsősöknek segíteni, feladatokkal látta el őket, nagyon készült a tanárságra – folytatta a pályatárs.
Kiemelte, hogy aztán is mindig szívvel-lélekkel végezte a munkáját, szigorúan, de segítőkészen egyengetve a matematika iránt érdeklődők útját, miközben saját szellemiségével tanításból is példát mutatott.
Mindezek okán ítélte oda neki az Öregdiákok Baráti Köre a Primus Inter Pares-díjat, amelyet a szintén díjazott Koszorús Oszkár alaptó tagtól vett át, majd Körmendi János elhelyezte portréját az örök dicsőségfalon.
– Nagyon meghatott engem ez a kis ünnepség, sok mindent megtudtam magamról – kezdte mosolyogva az ünnepelt, majd komolyra fordította a szót. – A Primus Inter Pares elnevezésből és a Pares szót hangsúlyoznám. Úgy érzem, valóban egy vagyok mindannyiunk közül. Látható, hogy a kitartásnak, a munkának, egymás szeretetének milyen eredményei lehetnek, és itt most nem a sajátjaimra gondolok – fogalmazott. – Még annyit tennék hozzá, hogy nem kell mindig azt kérdezni, egy-egy dologból mi a hasznunk. Azt hiszem az elmúlt 50-6 évben végzett munkámnak a legnagyobb haszna, hogy most elmondhatom, egy vagyok közületek – köszönte meg az elismerést Szilassi Lajos, akinek portréja további 18 mellett hirdeti többek között az alma mater és a közösség erejét.
