Közeleg a szilveszter, az ünnepek idején jönnek a céges évbúcsúztatók, baráti összejövetelek, amikor mindenki hajlamos kicsit lazítani a normákon, kicsit elengedni magát. Ilyenkor, némi üdítő elfogyasztása után gyakran jönnek őrült ötletek. Az ilyenkor történtekről lehet aztán sztorizni egész évben.
Ezekből az – ahogy mondani szokták – agyament őrültségekből szeretnénk néhány gyöngyszemet közzé tenni. Annak illusztrálására, hogy mire is gondolunk, álljon itt egy sztori.
Ha valaki nem szeretné, hogy a fél társaság rajta röhögjön, úgy szokta kezdeni a történetet, hogy „egy haverom a múltkor…”. Ennek fényében: Egyik haverom testvérét Attilának hívják. Azt találta ki a szomszédja segítségével, hogy az Attila nap megünneplésének legjobb módja egy közös baráti szalonnasütés. Ebben nincs semmi különös, ha csak az nem, hogy a bizonyos névnap január hetedikén(!) van, és az adott évben piszok hideg volt akkoriban. Semmi gond – mondták a szervezők – a pálinka folyékony nagykabát! Össze is jött a héttagú társaság. A házigazda egy lábon álló acél tárcsában rakott tüzet, kb. egy méter húsz magasan, hogy ne kelljen mínusz 12 fokban körbe ülni a tüzet, mert azért a jóból is megárt a sok.
A tárcsa mellett egy hosszú padon voltak a tányérok, rajtuk a kenyerek, hagymával, ahogy kell. Némi „tűzgyújtó pálinka” elfogyasztása után hozzáfogtak a sütéshez (sapka, sál, kesztyű, nagykabát). A lángok, illetve a parázs felett felmelegedett szalonna szépen el is kezdte engedni a zsírját. Pici gondot csak az okozott, hogy mire a kenyér fölé tartották, már nem csepegett – megfagyott.
Játszd újra, Sam!
Aki egy kicsit is vizuális típus, el tudja képzelni. Küzdöttek, mint kacsa a jégen, közben jókat nevettek egymáson. Több felmelegítő pálinka után – már a jó meleg konyhában – elfogyasztották a félig zsíros kenyereket és a szintén csak félig sült szalonnát, természetesen némi fröccs társaságában. A végkimenetelről csak annyit, hogy hazafelé volt, akinek kicsit keskenynek bizonyult a járda.
Eddig a sztori, amely bizonyíték arra, hogy nagy az Isten állatkertje és bizony lyukas a kerítés…!
Ilyen, és ehhez hasonló humoros történeteket várunk olvasóinktól, akár névvel, akár név nélkül. Január 7-ig (Attila nap) küldjétek a titkarsag@oroscafe.hu címre. A legjobbakat díjazzuk és az OrosCafén közzé tesszük. Fotó nem kötelező, de jó ha van. Vidám ünnepeket kívánunk! Történet mesélésre fel!
