Jött, énekelt, elvarázsolt október 4-én Sztevanovity Zorán. Az előadóművész 2017-es országjáró turnéja állomásaként látogatott Orosházára és adott pótszékes-teltházas koncertet a Petőfi Művelődési Központban.
A Nagy Generáció. Így szokás emlegetni Zoránt és kortársait. Közülük az idén 75. születésnapját ünneplő, Kossuth-díjas énekes az egyetlen, aki minden évben országos körútra indul. Nálunk legutóbb 4 éve járt, akkor az evangélikus templomban lépett fel zenekarával.
A mostani turné az Unplugged elnevezést kapta és ennek jegyében is állt össze a koncertanyag. A dalok főként akusztikus hangszerelésben szólalnak meg és természetesen nem hiányoznak a repertoárból a régi nagy slágerek, de a ritkán hallott szerzemények sem.
– Februárban volt egy Aréna-koncertünk, ahová új műsorral készültünk és most azt visszük végig az országon – mondta el a koncert előtt Zorán az Oroscafénak. – Persze nem abban a méretben, hiszen azt nehéz lenne átültetni egy az egyben más helyszínekre, de különben ugyanaz. Van egy alap, amin nem szoktunk változtatni, ezek az úgynevezett kihagyhatatlan dalok, amelyeket nem is lenne illendő kihagyni – árulta el.
Olyan számok ezek, amelyek hozzá és a zenekarhoz nőttek, na és persze a közönséghez. Így aztán jött a Romantika, az Apám hitte, a Kell ott fenn egy ország és feltörtek az érzelmek, előkerültek a zsebkendők.
– Mellettük jó pár olyan dal van, amit ott játszottunk először az Arénában, van köztük két Presser-Dusán szerzemény, amelyek tavaly születtek és valószínűleg az orosházi közönség nem ismeri őket. És a két véglet, tehát kihagyhatatlanok és az újak közötti dalokból is van egy válogatás – egészítette ki a művész.
Zorán és az unplugged
– Közel áll hozzám ez a műfaj, bár annyira nem kellett megváltoztatni a produkciót emiatt, mert hosszú ideje sok akusztikus megszólalás van benne. Sipeki Zoltán, a gitáros kollégánk a fele műsort legalább akusztikus gitáron játssza, én csak akusztikus gitáron játszom, meg három vokalista lányunk is van, akik szintén ehhez az unplugged világhoz tartoznak. Van úgy, hogy a szaxofonos kollégával együtt öten éneklünk a színpadon – sorolta a különlegességeket.
A műsorral kapcsolatban hozzátette, hogy van egy alapelvük: soha nem mennek ugyanazzal vissza ugyanarra a helyre, valami eltérésnek mindig lennie kell, de ebben a turnéban a szokásosnál is nagyobbat változtattak.
Utolsó stúdióalbumát Zorán 2011-ben jelentette meg Körtánc – Kóló címmel, amelyen csak új dalok szerepeltek, azóta pedig egy duett lemez is napvilágot látott. Ezen olyan kollégákkal énekelt, akikkel korábban már dolgozott együtt, legtöbbször vendégként léptek fel valamelyik koncertjén, de előfordult, hogy ő vendégeskedett náluk. Ebből a speciális vállalkozásból szintén született később egy Aréna-koncert.
És a dalok ugyan a régiek voltak, mégsem ugyanolyanok. Ahogyan szerda este, Orosházán sem.
– Én sosem tudom kétszer egyformán előadni a dalokat, akárhány éve énekelem őket. A napi beállítottságtól, az előző napok történéseitől, a pillanatnyi hangulattól és még számos egyébtől függ, hogy mit adok vissza. Ugyanakkor Dusán szövegeire nyugodtan merem mondani, hogy időtállóak, tehát a tartalmi részük, amiket valami ihletett, az idő változásával vagy megtartják az értelmezhetőségüket vagy még változnak is. A körülmények folyamatos alakulása bőven előidézheti, hogy ugyanaz a mondat másról kezd el szólni, mint korábban – fogalmazott a művész.
Ezt bizonyára számos néző átélte, míg másokban a fiatalságukat, vagy örömöket, bánatokat idéztek fel Zorán lelket simogató melódiái, a Kóló sodró lendülete pedig feltette a koronát a mintegy kétórás koncertre.
