Az Orosházi Kórház átadásakor érkeztek ide fiatal, kezdő orvosként, most pedig az intézmény legtapasztaltabb főorvosa Dr. Kovács Irén és dr. Grósz Miklós.
– Ne hozzon zavarba, nem is készültem, azt sem tudtam, hogy kapok valamit – mondta az ünnepi pillanatok után a virágcsokrot szorongatva dr. Kovács Irén, amikor a diktafonnal elé léptem. Mindehhez dr. Grósz Miklós a maga dünnyögő hangján annyit tett hozzá, hogy ő inkább gyógyítani szeret, nem pedig beszélni.
A végén persze nyilatkoztak az OrosCafénak, de előbb jöjjön, mi is volt az apropó.
Október 4-én, a főorvosi értekezlet végén dr. Duray Gergő főigazgató köszöntötte dr. Kovács Irén és dr. Grósz Miklós főorvosokat, akik a kórház átadása óta, 50 éve gyógyítják a betegeket Orosházán. Az érintettek minderről semmit nem tudtak, így teljes volt a meglepetés.
Sok türelem és megértés kell
– Szép volt a kezdet, jó volt a folytatás. A vége már nem olyan jó, megöregedtünk, és túl sok a változás is. De azért az összkép pozitív – mondja dr. Grósz Miklós traumatológus főorvos. – Sok barátot szereztem, és sok mindent sikerült elindítani, ami a mai napig működik. Ilyen a traumatológia és a sürgősségi is – fogalmazott.
– Szeretni kell ezt a pályát, ezen múlik, hogy az ember boldog vagy sem – vette át a szót dr. Kovács Irén. – Ahhoz, hogy valaki ilyen hosszú időt töltsön el a munkahelyén az is kell, hogy szeresse amit csinál, és tisztelje kollégáit. Csak az menjen orvosnak, aki empátiával rendelkezik, minden beteget egyformán kell tisztelni. Ha ezt megadjuk, akkor a betegek visszajelzése, szeretete rengeteget ad a nehezebb időkben is. Az, amikor meggyógyítunk egy embert, a legfantasztikusabb érzés a világon – mondta mosolyogva a belgyógyász diabetológus főorvos.
A beszélgetésben kiemelték, felfogni is nehéz, mennyit változott az orvoslás az eltelt 5 évtized alatt. Amikor orvosok lettek Orosházán, volt egy fonendoszkópjuk, négy- vagy ötféle laborvizsgálat, egy röntgengép, na és a tudásuk.
– Ebből kellett felállítani a diagnózist. Ma pedig rengeteg műszer és óriási háttértudás áll rendelkezésünkre. Jó volt megélni azt a hihetetlen fejlődést, ami végbement az orvoslásban az 50 év alatt – fogalmazott dr. Kovács Irén.
Ha újrakezdenék, ugyanezt választanák?
– Én biztosan orvos lennék. Nem tudok más hivatást elképzelni, hiszen a mai napig boldogan jövök be dolgozni, még a nehézségek ellenére is – jelentette ki a főorvos asszony.
Grósz főorvosnak is feltettem ugyanezt a kérdést, és ezután jött “az év párbeszéde”.
– Mi lenne, ha újrakezdhetné?
– Soha nem lennék orvos.
– De akkor mi lenne?
– Orvos. Mi más? – mondta Grósz doktor, és elnevette magát.
Ezek után mást nem is tehetek, minthogy minden orosházi és környékbeli nevében megköszönöm ezt az 50 évet, további szakmai sikereket és jó egészséget kívánok nekik!
A kórháztól megkaptuk a két főorvos életrajzát. Érdemes végigolvasni, nem akármilyen szakmai pálya bontakozik ki belőlük.
Dr. Kovács Irén
Kovács Irén Sarkadon született. Orvosi diplomáját 1966-ban szerezte meg Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1972-ben tett belgyógyászati szakképesítő vizsgát, 1998 óta diabetológus szakorvos.
Alapvető szerepet játszott a kórház jelenleg is működő belgyógyászati szakirányú betegellátó munkájának megszervezésében. Szakirányú érdeklődésének megfelelően a belgyógyászat keretén belül kialakította a cukorbetegek ellátását biztosító, országos viszonylatban is magas szinten ellátó fekvőbeteg részleget, mely évtizedek óta sikeresen működik. A kórházi, betegágy melletti munkája mellett vezetője a mintegy 4000 beteget ellátó diabetológiai szakrendelésnek is.
Hazai és nemzetközi kongresszusok rendszeres résztvevőjeként mindig naprakész szakmai ismeretekkel felvértezve végzi betegellátó munkáját. Pályafutása során számos elméleti, tudományos jellegű munka részese és irányítója volt.
A közelmúltban pl. irányításával sikeresen fejeződött be egy, az Amerikai Egyesült Államokból koordinált, multinacionális tudományos programnak a kórház által vállalt része.
Kapcsolata betegeivel, közvetlen munkatársaival, az intézmény minden rendű és rangú munkatársával, városunk és a régió lakosságával, szakembereivel is példamutató. Pályafutása során több tucat fiatal orvos szakmai, tudományos- és gyakorlati képzését irányította, generációk sora tanulhatta meg mellette és Tőle e fáradságos hivatás szép- és árnyoldalait, a szakmai igényesség örök érvényű törvényét.
Kovács főorvosnő azon kevés kórházi dolgozók közé tartozik, aki kezdettől, azaz a kórház 1967-ben történt megnyitása óta aktív részese városunk egészségügyi ellátásának. Munkájában kitűnően ötvöződik az emberek iránti szeretet, a kiemelkedő szakmai tudás és óriási gyakorlati tapasztalat.
Dr. Grósz Miklós
Dr. Grósz Miklós 1966. október 1-től az Orosházi Kórház alkalmazottja, előbb segédorvos, majd szakorvos, később adjunktus, azután főorvos, az igazgató főorvos helyettese és orvos-igazgató 1999. március 1-től 2009. június 15-ig.
1970. október 29-én sebészeti, 1984. április 9-én traumatológiai szakorvosi képesítést szerzett.
Munkáját a kórházba való belépése óta nagy odaadással, megbízhatóan végzi. A gyógyítást tekinti a legfontosabbnak. 1998-ban a térdsebészeti ambulancia működését szervezte meg, itt napjainkig is az ország különböző részeiről látják el a sérülteket. 2004-ben alakították ki a traumatológiai osztályt. Kitartó és céltudatos munkája eredménye lett az önálló működésre képes részleg. De meghatározó szerepet vállalt a 2007 májusában létrehozandó sürgősségi betegellátó osztály megszervezésében is.
50 éve tartó fáradhatatlan munkabírása, szervező képessége, helytállása teszi Őt a szakma kiválójává. Több évtizedes, átlag feletti eredményességgel, kiemelkedő szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretesen, nagyfokú igényességgel ellátott munkássága és vezetői tevékenysége elismeréseként 2012-ben PRO SANITATE díjat kapott.
Orvos-vezetőként munkája kiterjedt az intézet egész tevékenységére. Mindig arra törekedett, hogy megfelelően összehangolja a gyógyító egységek tevékenységét.
Jó munkakapcsolatot ápol az osztályvezető főorvosokkal, a beosztott orvosokkal, a betegágy melletti dolgozókkal, és a gazdasági-műszaki dolgozókkal egyaránt. Minden munkatársát a betegekkel szembeni tiszteletre, a toleranciára oktatja.
Közéleti tevékenységet a Közalkalmazott Tanács megszervezésében, majd annak elnökeként fejtette ki.
