Sikerült. Ez volt az első szava annak a cikknek, melyben az orosházi úszók, búvárúszók ötven órás Guinness-rekordjáról tudósítottunk éppen húsz esztendővel ezelőtt, az Orosházi Élet első számában. A rekordkísérlet valóban sikerült, nem kis mértékben köszönhetően az Orosházi Búvárklub akkori vezetőjének, a program kitalálójának, Pesics Zoltánnak. Most, húsz évvel később nem csak a múltról, de kicsit a jövőről is beszélgettünk vele.
Az Orosházi Élet első, próbaszáma 1996. augusztus 3-án jelent meg. Alig pár napja múlt ennek 20 éve, erre emlékezünk a következő hetekben. Az önkormányzat ingyenes lapja ma hetente tudósít a város életéről, történéseiről, akkor kéthetente. Minden orosházi háztartásba eljut, napjainkban pedig az Interneten, az OrosCafé oldalán is elérhető. Így nemcsak a város lakói, de mindenki olvashatja híreinket, aki Orosháza iránt érdeklődik.
Visszatekintő sorozatunk első részében egykori kollégánk, Buzai Csaba – aki jelenleg a Justh Zsigmond Városi Könyvtár igazgatója – készített ismét interjút egykori beszélgető társával, Pesics Zoltánnal.
Az 1996. augusztus 3-ai cikk itt olvasható.
Interjú – 20 évvel később
– Honnan jött az ötlet?
– Az Orosházi Búvárklub akkor volt tíz éves, Orosháza pedig akkor ünnepelte várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját, az 50 órás uszonyos úszással ezen esemény előtt tisztelegtünk. Miután az ötlet kipattant, a kidolgozás és megvalósítás már tulajdonképpen egyszerűbb is volt. Felvettük a kapcsolatot a Guinness-irodával, miközben volt egy nagyon jó szülői gárda. Úszni sem volt akármi, – képzelheti milyen volt, amikor 0 óra 50 perckor felráztunk valakit, hogy menjen úszni – de a szülők háttérmunkája legalább ekkora elismerést érdemel. Feleségem eleinte szkeptikus volt, később viszont ő lett az egyik legnagyobb szervező, aki 66 órát volt folyamatosan ébren, szerintem ezzel ő is felállított egy Guinness-rekordot.
– A búvársportban milyen más eredményekre lehet még büszke?
– Mind versenyzői, mind szervezői oldalról volt mire büszkének lennünk. Említhetem jó néhány országos bajnokság színvonalas megrendezését, ezeket a versenyeket később követendő példaként említették a Magyar Búvárúszó Szövetségben, és Zsuzsi lányommal különböző nemzetközi versenyeken is részt vettünk versenybíróként. Egerben a Minaret Kupán négyszer is nyertünk, országos bajnokságokon gyűjtöttünk érmeket, és az Európa Kupára is kijutottunk. Sajnos az eszközök, anyagiak nem álltak olyan mértékben rendelkezéseinkre, mint a vetélytársainknak, a legjobbjaink minden évben eligazoltak tőlünk, és amikor egyre nehezebbé vált a vidékre járás, leszálló ágba kerültünk. Gyakorlatilag ma már csak nyáron van jelen Gyopárosfürdőn a búvársport.
– És hol van jelen mostanában Pesics Zoltán?
– A vidékre járásnak megvoltak az előnyei is, így például kijártunk Medgyesegyházára edzeni a 20 méteres medencébe, és itt kaptam felkérést előbb úszásoktatásra, majd egy kis egyesület úszó szakosztályának megalapítására, ahol mind a mai napig dolgozom is, persze csak amolyan másodállásban. Itt nem lehetnek magas elvárások a sporteredményekben, de rajtkőre tudunk állítani 30-40 gyereket rangos versenyeken, és két országos bajnoki bronzot is szereztünk már.
Csodálatos dolog, hogy mind Orosházán, mind Medgyesegyházán elismerték a sportban végzett munkámat egy-egy díjjal, ezek az elismerések óriási erőt adnak. Nagy büszkeségem, hogy az úgynevezett Pesics úszóiskolában csatlakozott hozzám a két lányom is mint úszóoktató, és tanfolyamokat tartunk Nagyszénáson, Medgyesegyházán és Gyopárosfürdőn. Egyikük gyerekpszichológus, a másikuk gyógypedagógus, igazi élmény velük dolgozni.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Meg lehet unni a medencét?
– Nem, ezt sosem lehet megunni, és számtalan példa lebeg előttem, hogy miként lehet idősebb korban is kamatoztatni a tudásunkat. Ami a terveket illeti, egyrészt szárazon tartjuk a puskaporunkat, és ha egyszer lesz fedett medence Orosházán, számíthatnak a szaktudásunkra. Otthon érzem magam Medgyesegyházán, de szívesen dolgoznék inkább itthon is. És ha egyszer látok majd egy olyan gárdát, akivel megvalósítható, akkor mindenképp szeretném megdönteni ezt a Guinness-rekordot is. Ez nem álom, ez terv.
