Ha kismotorral, biciklivel megyünk valahová, ahelyett, hogy arra hívnánk fel a figyelmét, hogy „ne menj ki az útra” inkább fogalmazzunk úgy „maradj a járdán” vagy „csak a bicikliúton”.
Ha már tudjuk, hogy mi mindenben nem segít a büntetés, nézzük, mit tehetünk helyette, amivel egyszerűbbé, gördülékenyebbé válnak a hétköznapok. Anélkül, hogy bárki is rosszul érezné magát.
A legtöbb helyzetben remekül alkalmazható, ha nem arra hívjuk fel a gyerekünk figyelmét, amit NEM szeretnénk, ha megtenne, hanem azokra a lehetőségekre mutatnánk rá, amelyekkel élhet, sőt, szeretnénk is, ha élne velük. Fontos, hogy amikor azt szeretnénk, hogy elkerüljön egy adott viselkedést, akkor legyenek egyértelműek az elvárásaink.
Ha kismotorral, biciklivel megyünk valahová, ahelyett, hogy arra hívnánk fel a figyelmét, hogy „ne menj ki az útra” inkább fogalmazzunk úgy „maradj a járdán” vagy „csak a bicikliúton”.
Választási lehetőségek esetén legtöbbször elegendő, ha két variációt kínálunk, ezekből nagy biztonsággal tudnak választani. Ha már iskolás gyerekünk van, akár több variációt is felvázolhatunk, de érdemes figyelni rá, hogy a lehetőségek száma maradjon korlátok között, a túl sok lehetőség nyomasztó.
A választási lehetőség nagy előnye, hogy passzív szereplőből – akit utasítunk és elvárjuk, hogy teljesítse is az utasításainkat – aktív részesévé válik a saját életének, természetesen korának megfelelő keretek között. Ha a játszótérről szeretnénk időben hazaérni, és kerülnénk a dühös „alkudozást”, érdemes megállapodni, hogy az indulásig mit szeretne még játszani. És itt jön a lehetőség: csúszdáznál vagy hintáznál inkább?
A keretek maradnak, időben hazaérünk. Csak kicsit más hangulatban.
A szerző kommunikációs hídépítő, EQ Certified tréner
(x)
