A búzatermésre, a szeles napok számára, a bortermés bőségére is következtettek a régiek és nagyszüleink talán manapság is ezen a napon, de van olyan tájegység, ahol az állatok kihajtását is ekkor végezték.
A tavaszi napéjegyenlőség idejére eső három jeles névnap Sándor, József és Benedek közül a mainak van legnagyobb időjósló szerepe. Az Alföldön azt tartják, ha József napján szivárvány látható, a széles sárga sáv benne jó búzatermésre, a széles piros pedig bő bortermésre mutat. Azt is mondják, ha ezen a napon szél van, az év minden napján fog fújni. A néphagyomány szerint ma a gólyákat is jól meg kell figyelni: ha a tolluk piszkos, bő termés várható, ha tiszta fehér, az szűk esztendőt jelent – írja a Magyar Néprajzi Lexikon.
A marhák első kihajtását is e napon végezték Göcsejben ünnepélyes ceremóniával. A legelőre vezető úton, mintegy három méter szélességű szűk árokban kereszt irányban láncot, tüskeágat és mogyorófapálcát fektettek egymás mellé a pásztorok. A végükbe egy-egy tojást helyeztek, a tojások mellé pedig két karvastagságú nyírfaágat tűztek le a földbe, amiket felül összekötöttek. Az így képzett nyírfakapu alatt hajtották át a marhákat ki a legelőre.
Szokás volt emellett az első kihajtáskor az istállóból kijövő vagy a legelő gyepűjén belépő szarvasmarhákat trágyából rakott tűz füstjén áthajtani, hogy az ún. bogárzási időben ne fussanak el. Az állatok József-napi első kieresztését mágikus okokból abban az esetben is elvégezték, ha a legelőre rendszeresen csak később kezdtek kijárni.
Ezen a napon kieresztik a méheket is. A méhész a röpnyilást szabaddá téve, a méhes előtt arccal a földre fekszik, hogy rajzáskor a méhek el ne repüljenek.
