Idén újra színházi előadás volt a kiemelt városi rendezvény, amelyet a magyar kultúra napja alkalmából tartottak. Igazi kulturális csemege jutott a meghívottaknak, nagy színészekkel, jó előadásban volt részük. Az ünnepi köszöntőt a polgármester mondta.
A művelődési központban január 22-én este telt ház előtt lépett fel a Karinthy Színház, mint megtudtuk, a Te csak pipálj, Ladányi című előadást utoljára játszotta a nagy neveket is felvonultató teátrum.
– Kultúránk kapocs a múlt, és kötelék a jövő között, igazolás fennmaradásunkhoz. Fonál, amely egybeszövi a nemzetnek a világ különböző részeibe sodródott és szakított részeit – fogalmazott Dávid Zoltán polgármester az előadást megelőzően mondott ünnepi köszöntőjében. – Mert egy közösség, egy nemzet nagysága arról is felismerhető, hogy megbecsüli kultúráját, hogy elismeri kiváló művészeit, és a felnövekvő generációt is erre nevelgeti. Legyünk büszkék mindazokra, akik létrehozzák, és őrzik azokat az értékeinket, amelyektől nem csak magyarok, de orosháziak vagyunk – mondta a polgármester.
A Himnusz jelentőségéről is szólt: – Nem véletlen, hogy számos értékünk közül éppen Himnuszunk születése vált a magyar kultúra ünnepévé. Mert éljünk a világ bármely szegletében, a Himnuszt énekelve, szavalva tudjuk, hogy összetartozunk, sokféleségünkben is hasonlókká tesznek sorai.
Az előadást a Csathó Kálmán műve alapján született, tragikomikus dzsentri-vígjátékként aposztrofálják. Egy család történetébe enged betekinteni, akkor, amikor sorsfordító eseményekben van részük: az elszegényedés és a kilátástalan helyzetből való kiút megtalálásának idején. Egy úri penzió története az alcím, amely mögött a nagy magyar Alföldön több száz holdas birtokra épülő vagyon tulajdonosainak sorsa rejlik.
A címszereplő Mikó István Jászai Mari-díjas színművész, mellette a feleség szerepében Zsurzs Kati remekel, kézben tartva és irányítva a szálakat. Minden színpadra lépő színész olyan figurát hoz, mintha rá írták volna a ritkán játszott darabban. Jól választott szereplőgárdát Kőváry Katalin rendező.
Az előadás egyszerre volt szórakoztató és elgondolkodtató. Stiláris egyszerűség, tisztaság és egység jellemezte, ebben fogható meg a hatás ereje, amelyet a nézőre gyakorolt. Úgy repült el az első felvonás, hogy észre sem vettük: eltelt egy óra. Az átdolgozás feszes dramaturgiai elemekkel építkezett, a jelzés értékű díszlet bőven kiszolgálta a történetet, a zenei bejátszások segítették a hangulatot.
Az előadást megelőzően adott interjújában Mikó István és Zsurzs Kati is egyetértettek abban, hogy
egy jó darabban mindig vannak olyan mondatok, gondolatok, amelyek a jelenben is igazak. Nem kell úgymond kikacsintani a színésznek a néző felé, hogy ugye? – akkor is ülnek a kérdések, mondatok. Van, hogy már ott hatnak, más esetben előadás utáni beszélgetésekben, vagy csak kérdőjelekben, gondolatokban, amelyek a nézőkben maradtak.
A címre utalva szintén egybehangzóan fogalmaztak: igen, az asszonyok intézik a világ sorsát, ha férfi vagy, csak az a dolgod, hogy „Te csak pipálj, …” De akkor miért van több férfi vezető a világban, sokkal több férfi (fő)szerep a drámairodalomban? Hogy a férfi elhiggye az ellenkezőjét!
A két színésszel készült hosszabb interjúnkkal hamarosan jelentkezünk.
