Azt mondja, nem feladatról van szó, hanem hivatásról. A gyerekek nap mint nap várják élményeikkel, szeretetükkel, tudásvágyukkal, nem csak a medence partján. Innovatív pedagógusnak tartja magát, a jövőre vonatkozóan pedig azt emeli ki: szeretné tenni a dolgát a folytatásban is.
Visszanézve az elmúlt néhány hónapot, nem igen találtam olyan hetet, amikor ne érkezett volna e-mail Selmeczi Edittől. Hétről hétre küldi a jobbnál jobb eredményeket, azokat, melyeket az orosházi úszók érnek el országos és nemzetközi szinten egyaránt. Részben az ő tanítványai, hiszen ha nem az iskolapad mellett, a medence partján találjuk, elhivatottan, lendülettel, tenni akarással – a gyermekekért, a fejlődésért, a sportért. Selmeczi Edit ezúttal a hét embere.
– Hogyan került az életedbe az úszás?
– Az úszás már kisgyermekkoromban az életem részévé vált, igaz, több nyárra volt szükségem ahhoz, hogy megtanuljak úszni, de végül sikerült. Épp abban az évben adták át az 50 méteres uszodát, és Nagy Saci bácsi kezei között kezdtünk el edzésekre járni. Ezt követően Nagy Éva néni, Gombkötőné Tóth Ilona, Barna Miklós, Földesi Róbert és Schmidt Jenő tanítottak. Más sportág igazából nem is került szóba, de természetesen minden sportot szeretek a focitól a birkón át a teniszig. Mészöly Miklós gondolata mindig itt cseng: „A sport lélek nélkül semmi. És a lélek is az, sport nélkül.” Az én sportom az úszás – emeli ki az Orosháza Úszó Egyesület edzője.
Szerintem ez az utam…
– Mióta dolgozol edzőként, mit jelent számodra ez a feladat?
– Már főiskolás koromban nyaranként segítettem az edzéseknél. Mindeközben párhuzamosan végeztem a sportoktatói és a sportedzői képzéssel, és a főiskola elvégzése után (2001) kapcsolódtam be az edzésekbe. Ezt nem mondanám feladatnak, ez egy hivatás, és úgy vélem, minden szakmához elengedhetetlen az elhivatottság. Ha valaki nem érzi magában ezt, akkor mást kell választania. A Jóisten terelgeti báránykáit, szerintem ez az utam, ezt járom. Teszem a dolgom.
– Hány gyermekkel dolgozol jelenleg?
– Nyáron az úszótanfolyamon közel 70 gyermek is megfordul a „szárnyaim alatt”. Az Orosháza Úszó Egyesület nyári felhívására sokan jelentkeztek, Hamburgból, Skóciából a rokonaikhoz hazalátogató gyermekek, emellett az orosháziak is éltek a lehetőséggel és sokan bekapcsolódtak az edzésekbe. Az aktivitás évszakfüggő: nyáron többen járnak, hiszen helyben van és Gyopáros gyönyörű, ilyenkor akár 40-50-en is megfordulnak egy-egy edzésen. Ősszel már fogyatkozik a létszám 20-25 főre, télen és tavasszal szintén hasonló a helyzet. A gyerekeknek szoktam mondani: amikor nincs kedvük edzésre jönni, aznap inkább pihenjenek, játszanak, mert ha mégis valaki eljön úgy, hogy kedvetlen, motiválatlan, a többieket is magával rántja, arról nem is beszélve, hogy a munkája arra a napra nulla.
Persze nekem is vannak rossz pillanataim, van, hogy nincs kedvem elindulni, de nem tehetem. Olyankor eszembe jut, hogy várnak a gyerekek az élményeikkel, a mosolyukkal, a szeretetükkel, a tudásvágyukkal. Ez erőt ad ahhoz, hogy induljak, s tegyem a dolgom.
– Mely eredményekre vagy a legbüszkébb?
– Minden tanítványomra, versenyzőmre ugyanolyan büszke vagyok. Arra a kis úszópalántára, aki az úszótanfolyam első foglalkozásán élete első buborékját kezdi fújni, és arra a vízi csíborra is, aki a korosztályos bajnokságon egyéni csúcsot úszott. Az adott szituáció adja az eredményt, mely abban a pillanatban büszkeséggel tölti el a tanítványt és azt, aki, mindezt kihozta belőle.
A tanítás és a sport szeretete
– Hogyan látod ma az úszás helyzetét?
– Az úszás helyzete városunkban igen nehéz. Ha csak az uszoda három hónapos nyitva tartása alatt edzenénk, nem lenne elég, hogy fel tudjuk magunkat küzdeni az ország élvonalába. Természetesen mindent megteszünk kollégámmal, Schmidt Jenő vezetőedzővel, annak érdekében, hogy aki ezt a sportágat választja, a lehető legjobb felkészítést kapja. Azon is múlik egy sportoló eredményessége, sikeressége, hogy mögötte megfelelő, kiegyensúlyozott a szülői háttér, ehhez párosul a versenyző szorgalma, kitartása, akaratereje.
– Mivel foglalkozol emellett? Mit tervezel a jövőre vonatkozóan?
– Tanítóként dolgozom a Vörösmarty iskolában. Matematikát, környezetismeretet, éneket, technikát és testnevelést tanítok az elsőseimnek. Ősszel a 15-dik tanévemet kezdem, vagy mondhatnám a 23-dikat is, mert én is ide jártam. Mindig tanítónak készültem, szüleim indíttatása, szerető segítsége meghatározó volt a céljaim elérésében, majd életutamat döntően a tanítás és a sport szeretete felé Bencsik Edit néni kormányozta. Hiszem, hogy a talentumokat, a képességeket Istentől kapjuk, amiket kamatoztatni kell mindenkinek. Ez az isteni szeretet vezérelt, ez segített eddig is, és a jövőben is. Innovatív pedagógusnak tartom magam, szeretem a kihívásokat. Jelenleg pedagógus szakvizsgára készülök – hangsúlyozza Selmeczi Edit.
Többször kiemeli azt is az interjú során – és úgy vélem, aki ismeri, ezt alá is támasztja – a tanítói és edzői pálya elválaszthatatlan nála, ahogy fogalmaz: így teljes, így kerek.
