Ha szereted a gyerekedet, mesélj neki! Ezt mondja a szakember, és ezt diktálja a józan ész is. Elalvás előtt pedig semmiképpen ne nézzen mesét a gyerek. Mondjon neki a szülő!
Jubilált Orosházán a Gyopárka Tündér mesemondó verseny, tizedik alkalommal szervezték meg a néhai Károlyi Fülöp Béla kezdeményezte megmérettetést. Beérni látszik a mesemondás ügye, 30-nál is több kisgyerek állt zsűri elé mesékkel június 6-án.
Ennek kapcsán nézünk utána, mi a helyzet mese fronton. Hogyan hat a mese? Mi a különbség a tévémese, és a szülő vagy családtag által olvasott mese hatása között?
– Ha szereted a gyerekedet, mesélj neki!- így fogalmazza meg az egyik fontos üzenetet Petrovszki Mária, a városi könyvtár fejlesztő biblioterapeutája. – Az „elég jó szülő” olvas mesét a gyerekének – mondja, hivatkozva azokra a vizsgálatokra, amelyek a túlzott és kontrollálatlan tévénézés veszélyeire vonatkoznak.
(Fotó: Kecskeméti Krisztina)
Ne feledjük, ez nem csupán a gyerekeket érinti, de a felnőtteket is! Ha egy családban a szülők „tévérabok” (akik naponta legalább három órát televízióznak) és az egyetlen „kapocs” a család tagjai között a tévénézés, az már egyértelműen káros felnőttre-gyermekre egyaránt.
– Az első, és szerintem leglényegesebb különbség a szülő által olvasott mese és a tévében nézett mese között a kapcsolat minősége: az esti meseolvasás a testi jólét ellazult állapotában, nyugodt környezetben, meghitt testi érintkezéssel folyik. A meseolvasás során a gyerek és a szülő folyamatos kapcsolatban van: a gyerek kérdez, ha nem ért valamit, és reagál az olvasott történetre. A mesélés intimitása nem helyettesíthető semmi mással. A tévémese nézése pedig gyakran magányos tevékenység, a gyermek ül a tévé előtt, a szülő pedig közben mosogat, pakol, tereget, stb.
A mese gyógyít is
– Hogyan hat a mese?
– Mesehallgatás közben a gyermek mintegy meditációhoz közeli állapotba kerül, belső képekkel „dolgozik”, és közben fejlődik a képzelőereje, gyarapodik a szókincse. A mese testet ad a gyerek szorongásainak, de fel is oldja azokat, hiszen a hős a történet során segítőivel legyőzi a „hétfejű sárkányt” és elnyeri jutalmát. A jó mesékben benne van a lélek fejlődése, a mese végére éretté válik a főszereplő. A történetekben dúló küzdelmek az élet akadályait, a krízishelyzeteket jelképezik, amelyeket meg kell oldani. A mese nem arról szól, hogy minden rendben van, hanem hogy minden rendbe hozható, ha teszel érte.
– Talán nem túlzás azt mondani, hogy a mese gyógyít is…
– A mesék minden életkorban segítséget nyújtanak minden olyan probléma megoldásához, ami éppen foglalkoztat minket. Nem véletlenül vannak a gyerekeknek kedvenc meséik, amelyeket többször egymás után el kell mesélni nekik. Mi, felnőttek is gazdagodhatunk a mesék által: a mesei motívumok és szimbólumok a mi tudatalattinkra is hatnak, számunkra is közvetítenek bölcs, ősi tudásanyagot – mint Jankovics Marcell is kiemelte a Magyar népmesék kiállítása kapcsán.
– Ezzel szemben a mesefilm?
– A tévében nézett mese – legyen az akár jó mese – előre gyártott vizuális élmény, külső képek információi árasztják el a gyereket, felhalmozódó és feldolgozatlan információk, amelyek így feszültséget keltenek.
A képernyőt nézve a gyorsan változó, villódzó képek megváltoztatják az agy elektromos hullámszerkezetét, ingerlik a gyermek alakulóban lévő idegrendszerét, így az agy nem pihen, elalvás előtt semmiképpen sem ajánlatos tehát tévézni.
Míg a mesehallgatás alkotó, teremtő folyamat, a tévézéssel viszont inkább csak befogadják a – sokszor káros – hatásokat. A lényeg szerintem a kontrollon van, ha a szülő figyel a gyerekére, és tudja, mit néz a gyerek, idő is van a megbeszélésre, akkor nem ellenség a televízió gyermekkorban sem. Azonban az esti mese, az ne maradjon ki esténként, hiszen nekünk is olyan jó bensőséges hangulatban odabújni a gyermekünkhöz.
