A most 51 éves Dudás György 2005. május 6-án lement focizni, de csak pár percet tudott játszani. Leállt a szíve, és összeesett. Három tűzoltó és egy mentőtiszt azonban visszahozta az életbe. 10 év után megható pillanatok között találkoztak újra.
Amikor a tűzoltó laktanyába érek, a főszereplők már ott vannak. A folyosón beszélgetnek, a hangulat kötetlen, de érzem, kicsit mindenki zavarban van. Felmegyünk a laktanya emeletére, a mini múzeumba. György felesége megáll az ajtóban, az unszolásomra sem akar beljebb jönni. Azt mondja, ez a nap nem róla szól, hanem imádott férjéről.
Nyílik az ajtó, Németh László tűzoltó őrnagy egy nagy tortával érkezik. A finomság oldalán piros 10-es, tetején egy szív és egy defibrillátor. Gyuri ezt meglátva mormol maga elé valamit, elmorzsol egy könnycseppet, majd beállnak a közös fotóra.
(Az életmentésben részt vett Horváth István tűzoltó főtörzsőrmester is, de ő nem tudott eljönni az évfordulóra. A szerk).
Amikor elfogy a levegő és megáll a szív
Sima kispályás focimeccsnek indult az egész 2005. május 6-án délután. Összegyűltek a Mezgé betonpályáján a focisták, és ahogy az lenni szokott, a családtagok, feleségek, gyerekek is ott drukkoltak apunak a pálya szélén. Elkezdődött a meccs. Dudás György is a pályán volt, rohant a labda után. De alig telt el 2 perc, már érezte, hogy elfáradt.
– Nehezen kaptam levegőt, de azért még pár sprintet bevállaltam. Hiába, ilyen a focista ha meccsben van – meséli 10 év távlatából Gyuri.
Aztán győzött a fáradtság, leballagott a pályáról, és leült a hűvösbe pihenni. Kifújta magát, majd felugrott, hogy a felé guruló labdát visszarúgja. A legközelebbi emléke 5 nappal későbbi, ahogy fekszik a kórházban, és tele van aggatva zsinórokkal…
Tűzoltók, tűzoltók, segítsenek!
Eközben a szomszédban a tűzoltók a délutáni pihenőjüket töltötték az udvaron, amikor a szomszédos pályáról átkiabáltak nekik, tűzoltók, tűzoltók, segítsenek!
– Gondoltam, jön a szokásos, hogy átrúgták a labdát, adjuk vissza. Odamentem a kerítéshez, de láttam a megdöbbent arcokon, hogy valami komolyabb baj van és már mondták is, hogy valaki rosszul lett, segítsünk – veszi át a történtet Németh László tűzoltó őrnagy.
Talán a sors kegye, hogy László akkori élettársa, Szilaj Izabella is éppen bent volt a laktanyában. Iza mentőtisztként dolgozott már akkor is, de éppen gyesen volt közös kisfiukkal.
– A fiúk valami focimeccset akartak nézni este a tévében, és én vittem nekik a ropogtatnivalót, mert azt elfelejtették. Amikor Laci kiabált, hogy menjek át én is a pályára, biztos voltam benne, valaki elesett, és lesz egy bokaficama.
De amikor átértem, és láttam Gyurit a földön feküdni, azonnal tudtam, hogy itt sokkal komolyabb a baj.
Izabella megkezdte az újraélesztést, majd sorra adta át a fiúknak a stafétát. Befújás, mellkaskompresszió. Ezt ismételték folyamatosan, amikor egyiküknek eszébe jutott, hogy a tűzoltóautón van egy defibrillátor, amit néhány hete kaptak.
Csoda: Gyuri elsőre visszajött
Pavló Róbert tűzoltó főtörzsőrmester kapcsolt a leggyorsabban, ő ment vissza az életmentő készülékért.
– Rohantam a laktanyába, szinte kitéptem a helyéről a készüléket, annyira siettem. Visszafelé végig azt ismételgettem magamban, hogyan kell használni a gépet. Az élmény friss volt, hiszen Lacival és néhány kollégával együtt egy hónappal korábban kaptuk meg a kiképzést erre a defibrillátorra – mondta Róbert. A félautomata készülék érzékelőit elhelyezték a megfelelő helyekre és bekapcsolták. A gép azonnal jelezte, ki lehet ütni a beteg szívét.
– Kiáltottam egyet, hogy hátra, senki ne érjen a beteghez és megnyomtam a gombot. Ami történt, az maga volt a csoda, mert elsőre sikerült visszahozni Gyurit az életbe – meséli az emlékeket idézve a tűzoltó.
Az eset Magyarországon egyedinek számított. Ez volt az első, amikor félautomata defibrillátorral, laikusok tudtak valakit újraéleszteni. És Dudás György volt az első, aki túl is élte ezt.
Mindezen idő alatt persze hívták a mentőket is, de a városban nem volt elérhető mentőautó. Egy szarvasi egység érkezett szirénázva majd 20 perccel később, miután letették betegüket. Izabella ült Gyuri mellé a mentőbe, és bevitték a kórházba.
– Mindennap többször telefonáltunk, mi van vele, életben van-e még? Idegesítő napok voltak nekünk is, belegondolni is rossz, mit élhetett át a családja – teszi hozzá az emlékekben elrévedve és könnyeivel küszködve Laci.
Hiányzik a foci, de bele kellett törődni
György 5 nappal az eset után ébredt fel először, de még eltelt néhány nap, mire felfogta, mi történt vele. Egy hónapot feküdt az Orosházi Kórházban. Amikor kiengedték, orvosa egy jó és egy rossz hírt hozott. Azt kérte tőle, hogy a rosszal kezdje.
– Tudja, van a focilabda. Na, azt örökre elfelejtheti. De a jó hír, hogy életben maradt!
Ezt mondta a doki. És ez így van. Előtte is életvidám ember voltam, de azóta még jobban tudom értékelni az életet.
A felépülés hosszú volt és nehéz. Az elmúlt 10 évben volt hét szívkatéterezése és rengeteg kezelése. Azt mondja, most nagyjából rendben van, de éppen a következő katéterezésre vár, felmérik, milyen az állapota. Egy biztos, több eret is ki kell majd cserélni, de hogy mikor és milyen eljárással, még nem tudják az orvosok sem.
– Az utasítás: ne csináljak semmit! Ezt azért 10 éven át nehéz kibírni. Az időjárás nagy hatással van rám, és a hangulatom is változó. De ebbe bele kell törődni, máshogy nem megy – meséli Gyuri, aki ma már rokkantnyugdíjas.
A szakma azt mondja, egy ilyen súlyos szívleállás után az 5 éves túlélésnek is lehet örülni. Dudás György már 10 évnél jár. A második születésnapot nem ünneplik a családban. Nem szeretik felemlegetni, mert mindig az a délután jut eszükbe, amikor Gyuri három gyermeke is végignézte, ahogy újraélesztik édesapjukat.
Amikor azt kérdezem, hiányzik-e a foci, rávágja, hogy már nem. Ekkor a felesége szigorúan ránéz, majd mindenki elneveti magát:
– Persze, hogy hiányzik, hogy a fenébe ne hiányozna, ezt nem lehet csak úgy abbahagyni – mondja kissé már oldódva.
Az eset óta most találkoztak így együtt először. Az utcán néha összefutottak, váltottak néhány szót, de mindenki ment a maga dolgára. Gyuri szerint ez így is van rendben, nem kell ezt állandóan ünnepelni.
– Ezeknek az embereknek köszönhetem, hogy már eddig is kaptam plusz 10 évet. Ezt soha nem tudom meghálálni nekik – mondja elcsukló hangon.
Megmentőinek bőven elégtétel, hogy egy háromgyerekes apukát visszahoztak az életbe. Ahogy mondják, lehet, hogy megviselik a frontok, de itt van, és most a második unoka születését várhatja.
Majd megszegik a tortát, és nekiállnak enni. Én otthagyom őket, de az ajtón kilépve még hallom, ahogy a 10 évvel ezelőtti eseményeket beszélik. Egy rakoncátlan szív, egy defibrillátor és mérhetetlen hivatástudat. Ez az, ami örökre összeköti őket.
Hogy újra működjön a defibrillátor
Az a félautomata defibrillátor, ami megmentette Dudás György életét, ma is az orosházi tűzoltóknál van. Az Őrizd a Lángot Alapítványtól kapták használatra, azonban nemrégiben lemerült az akkumulátora, és jelenleg nincs arra pénz, hogy újat vásároljanak bele. Ha valaki tud ebben segíteni, azt szívesen venné az alapítvány. És persze a tűzoltók is, hogy ha kell, újra meg tudják menteni valaki életét a 10 éve már bizonyító defibrillátorral.
