Katonák érkeztek, akik a tömegre rontottak és kardlapozni kezdték az embereket. Főként asszonyokat, lányokat. Az ő vérük festette pirosra az utcát, az ő zokogásuktól volt hangos az utca. Mindez 1891-ben. Rájuk emlékeztek.
Megemlékezést tartottak az 1891-es orosházi véres május elseje egykori helyszínén, a Dózsa György úti emlékoszlopnál. Az önkormányzat és az Orosházi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete hívta az emlékezőket.
Fejes Róbertné alpolgármester emlékező szavaiban az egykori orosháziak szabadságvágyát emelte ki. Zömében asszonyok, lányok vonultak a térre.
– Ők az igazukért harcoltak, minket 124 évvel később a megemlékezés hozott ide – emlékezett az alpolgármester. – Tragikus történelmi esemény helyszínén gyűltünk ma itt össze, azért, hogy kegyelettel adózzunk azoknak az embereknek, akik felemelték szavukat, kiálltak igazukért, kiálltak társaikért – fogalmazott Fejesné.
Fotó: Kecskeméti Krisztina
– A teljesség igénye nélkül: földkérdés, megélhetési gondok, szavazati jogok, a szociáldemokrata eszmék térnyerése, munkásmozgalmi törekvések híre. Mindezek kellettek ahhoz, hogy 1891 tavaszán felmorduljanak az emberek, hogy felemeljék szavukat. Mert mégis minden azzal a zászlóval kezdődött. Azzal a fehér zászlóval, amire azt hímezték az orosházi asszonyok, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Három szó. Három szó, amiért a csendőrök elkobozták a lobogót, és bevitték a Munkáskör két vezetőjét kihallgatásra. Mivel délutánig nem engedték őket szabadon, a tömeg a szolgabíróság elé vonult. Ez elé az épület elé. És azt követelte, engedjék szabadon a két embert, és adják vissza a lobogót. Azt a fehér színű lobogót, rajta a három szóval. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség – mondta az alpolgármester.
Beszédében kiemelte, hogy a tiltakozóknak a karhatalom nem engedett, katonák érkeztek, akik a tömegre rontottak és kardlapozni kezdték az embereket, főként asszonyokat, lányokat. A szónok a jelen felelősségét emelte ki abban a tekintetben, hogy őriznünk kell azok emlékét, akik kiálltak elveik mellett és egyetemes értékeket követeltek.
A megemlékezésen közreműködtek a Tisza Kálmán Közoktatási Intézmény diákjai, műsoruk után a megemlékezők koszorúkat helyeztek el az emlékoszlopnál.
Íme Szabó Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató tavalyi összegzése arról, mik voltak a kiváltó okai az 1891-es eseményeknek
