Kitüntetéses doktori cím, három év kutatás svájci egyetemen, jelenleg a BME oktatója – bemutatjuk a 33 éves orosházi származású vegyészmérnököt.
Három éven keresztül az egyik zürichi egyetemen kutatott egy svájci állami pályázatnak köszönhetően az orosházi vegyészmérnök, dr. Benkő Zoltán. Mindezt azután, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen befejezte tanulmányait, és 2009-ben Sólyom László köztársasági elnök kitüntetéses doktori címet és az ezzel járó arany pecsétgyűrűt adományozott neki.
A felsoroltak már önmagukban sem nevezhetők hétköznapi eredményeknek, az OrosCafé megkeresését azonban meglepődve fogadta Zoltán. Szerényen csak annyit mondott: sosem érezte, hogy különleges, amit csinál, az volt a dolga, hogy tanuljon. Természettudományos érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott.
– A matematikát és a kémiát szerettem talán a legjobban, mert erősen kapcsolódik a mindennapi élethez, és fontosnak tartottam, hogy amivel foglalkozom, annak legyen haszna is. A mérnöki pálya pedig kimondottan vonzott. Az egyetemen bekapcsolódtam kutatómunkákba. A Svájcban töltött három év kutatás után pedig most ismét a műszaki egyetemen vagyok, mint oktató, emellett bizonyos foszforvegyületek tulajdonságait kutatom – foglalta össze Zoltán.
Hozzátette, a svájci egyetemen végzett munka nagyon jó lehetőség volt számára, a munkatársakat, a környezetet és a témát is szerette. Az ott szerzett tapasztalatokat a jelenben is tudja kamatoztatni.
– A zürichi ETH-n (Szövetségi Műszaki Egyetem) előállítottunk egy új vegyületet, aminek a tulajdonságait kutattam. Sok kreatív munka és gondolkodás után jöttek az eredmények. Nagyon jól felszerelt egyetemen, Európában szinte egyedülálló infrastruktúrával dolgozhattam. Jelenleg itthon számításos kémiával foglalkozom, tehát számítógépes modellezés útján szimulálunk kémiai reakciókat. Emellett az oktatás is fontos része a munkámnak, amit szintén nagyon szeretek, hiszen sok lelkes, és tudni vágyó fiatallal találkozom – emelte ki Zoltán.
A későbbiekben még tervezi, hogy ismét kísérleti kémiával foglalkozzon, de mint mondta, ennek lehetőségét nehéz megteremteni, hiszen ez egy igen költséges terület. Egyelőre még álom, hogy olyan kísérleteket és méréseket honosítson meg, amelyekre itthon még nem igen van példa. Zoltán szerint a sikereit – amiket kérésére nevezzünk inkább csak eredményeknek – a Táncsics gimnáziumi útmutatásoknak is köszönheti.
– A gimnáziumi osztályfőnököm, Makuláné Gulicska Valéria kiemelt figyelmet szentelt annak, hogy mindenkinek legyen célja, találja ki, mivel szeretne foglalkozni. Akkoriban még nem tudtam, hogy ez miért olyan fontos, ennek szerintem csak felnőttként érti meg az ember a súlyát. Alapvetően nem szoktam megfeszülni dolgokért, nem voltam sosem olyan, hogy mindenáron csak tanulni és tanulni. Tudtam, hogy az a dolgom, hogy amire szükségem lesz elsajátítsam és felkészüljek a vizsgákra. Pusztán ez áll a háttérben – emlékszik vissza Zoltán. A harminchárom éves vegyészt magánemberként is egyfajta kutatói szemlélet jellemzi, szabadidejében is az újat keresi: utazni szeret leginkább.
– Egyedül talán a szemléletmódom, a hozzáállásom változott a pályaválasztásomnak köszönhetően, de a személyiségem nem. Sok mindent megtanultam, de nem lettem egy öreg bölcs, aki mindent tud. Ugyanúgy tele van a fejem kérdésekkel, mint tizennyolc éves koromban.
