A kétgyermekes sikeres édesanya a Vízimiska Sportegyesület vezetője, úszásoktatója. Eredményeit görcsölés nélkül érte el, csak engedte, hogy alakuljon az élete.
A Staféta című sorozatunkban olyan orosháziakat mutatunk be, akik érdekes foglakozást választottak, rendhagyó hobbit űznek, kimagasló eredményeket értek el. Az interjúalanynak a végén pedig át kell adnia a stafétát egy általa érdekesnek talált embernek, és meg kell indokolnia, miért neki adja. Góg Anikó triatlon olimpikon Nemesvári Editet választotta, mint fogalmazott: Edit jó abban, amit csinál.
A kétgyermekes édesanya Vízimiska nevű úszóegyesületének vezetője, oktatója. Testnevelés-rekreáció tanár és gyógytestnevelő szakon diplomázott, egész életét átszövi a sport szeretete, amelyet tanítványainak is igyekszik átadni. Edit személyében egy olyan embert ismerhetünk meg, aki engedi, hogy megtalálják a lehetőségek, és él is azokkal. Rábízza magát sorsára, nem görcsöl, hagyja, hogy alakuljon az élete.
– Mióta játszik meghatározó szerepet az életedben a sport?
– Mindig mozgékony gyerek voltam, általános iskolás koromban minden mozgásformát kipróbáltam, amit csak lehetett, a szüleim pedig támogattak ebben, pedig nem voltunk sportos család. Nyolc éves korom körül apukám megtanított úszni, és valamilyen úton-módon Pesics Zoli bácsihoz kerültem, a búvárúszókhoz. Nagyon szerettem versenyezni is, de országos eredményeket nem értem el.
– Szegeden tanultál tovább, testnevelés szakon diplomáztál. Miért ezt az irányt választottad?
– Szerintem az emberek többsége tizennyolc évesen nem tudja még eldönteni, hogy mit akar majd. Hozzám a mozgás állt közel, ez indokolja a választásomat. A főiskolán úgy alakult, hogy általános iskolásokat tanítottam úszni, és bár tetszett maga az oktatás, nem volt semmi meghatározó élmény, amitől úgy éreztem volna, hogy úszóedző szeretnék lenni.
– Hol ért ez az élmény?
– Miután lediplomáztam, fél évet Angliában bébiszitterkedtem, majd az akkori kapcsolatom végett Pestre kerültem, testnevelő tanárként helyezkedtem el. Munka mellett délutánonként a Darnyi Tamás Úszóiskolában is dolgoztam, és ott szerettem meg az úszásoktatást. Nagyon jó kollégák vettek körül, sokat tanultam tőlük, és idővel kialakult a saját oktatói stílusom. Néhány tanítványom kérte, hogy külön is foglalkozzak velük hétvégenként. Egy idő után annyi magántanítványom lett, hogy kiléptem az úszóiskolából, és munka mellett egyéni oktatásokat vállaltam. Rájöttem, hogy sokkal hatékonyabb és látványosabb a fejlődés a kis létszámú foglalkozásokon, ezeken a gyerek és a felnőtt is sokkal jobban érzi magát.
– Hogy zajlik nálatok az oktatás?
– Vízimiska Sportegyesület néven működünk, ma már naponta tartunk 2-3 fős edzéseket. Átlagosan 40-50 tanítványunk van, már 4 évesekkel is foglalkozunk, felső korhatár pedig nincs. Az edzéseket a Császár-Komjádi Uszodában, és a Corvin negyed egyik fitness termében tartjuk. Két kiváló edzővel dolgozom, akiknek részben azt is köszönhetem, hogy az úszóiskola indulása óta megszakítás nélkül működik, ők helyettesítenek, amikor anyaként kell helytállnom. Táborokat szervezünk, jó hangulatban telnek az órák is, nagyon jó a kapcsolatunk a tanítványokkal.
– Milyen céljaid, terveid vannak?
– Az úszásoktatás mellett egy másik, kicsit komplexebb vonalon is szeretnénk elindulni, egész családokat kívánunk megszólítani, és az egészséges, sportosabb életmód felé terelni őket. Családi program legyen a sport, amelynek az úszás is szerves része. Mi már családostul járunk uszodába, az öthónapos kisfiunk és a három és fél éves kislányunk is ismerkedik a vízzel, igyekszünk minél több időt tartalmasan együtt tölteni.
Nemesvári Edit egy sikeres üzletembernek, Bogdánffy Péternek adja a stafétát.
