Dr. Duray Gergő alig egy hete állt az orosházi kórház élére, és meglehetősen sűrűn telnek a napjai az intézmény átvételével. A főigazgatót a kezdetekről, feladatokról, tervekről kérdeztük.
A június 17-i átadás-átvételt követően az orosházi kórház főigazgatója dr. Duray Gergő lett. A 37 éves szakember önéletrajzából kitűnik, az alap-, járó- és fekvőbeteg ellátás terén is szerzett tapasztalatokat, a betegek mellett ugyanakkor a gyógyítás közgazdasági háttere is érdekli. A héten bemutatkozott a főorvosoknak és főnővéreknek. Nős, egy gyermek édesapja. Azt pedig csak érdekességként áruljuk el, hogy vezethet kishajót, és a foci mellett a búvárkodás is érdekli.
– Mielőtt beszélgetésünk apropójára, a főigazgatói posztra térnénk, hagy kérdezzem meg, miért lett orvos? Szülei hatására?
– Valóban volt egy szülői példa. Édesanyám házi gyermekorvos, édesapám belgyógyász, reumatológus és rehabilitációs szakorvos volt, ebben nőttem fel. Gyerekkoromban beoltottam a szalmamacit injekciós tűvel, tönkre is ment pár nap alatt. De nem a szüleim beszéltek rá, nem mondták, hogy “fiam, legyél orvos”. Inkább valahogy átitatódott az emberbe, azt is lehet mondani, hogy valahogy természetes volt, orvos leszek. Egyébként a bátyám is orvos hasonló képesítésekkel (dr. Duray Péter belgyógyász, reumatológus – a szerk.)
– Az önéletrajzából kitűnik, az egészségügy valamennyi szegmensére van rálátása.
– 2001-ben végeztem a szegedi orvostudományi egyetemen és azóta tulajdonképpen egyfolytában a belgyógyászati osztályon dolgozom, így látom, hogyan működik a fekvőbetegellátás. Az alapellátás, sürgősségi ellátás terén úgy szereztem tapasztalatot, hogy az egyetemi évek végén megszereztem a mentőtiszti szakképesítést, és mentősként, majd pedig a szegedi központi orvosi ügyeleten dolgoztam. Vállaltam ügyeletet a belgyógyászaton, SBO-n. A belgyógyászati szakvizsga után rehabilitációs szakvizsgát tettem, majd diabetológiából levizsgáztam, így járóbeteg szakrendelést is végzek, tehát az ellátásnak ez az oldala sem ismeretlen előttem.
Az igazgatás mellett fontos a gyógyítás
– Orvos közgazdász végzettséget is szerzett. Miért tartotta fontosnak, hogy a gyógyítás anyagi oldalának működését is megismerje?
– Mindig volt bennem egy affinitás, hogy megnézzem, hogyan is működik a rendszer, milyen a finanszírozás, milyen bevételei vannak egy kórháznak, és milyen kiadási tételekkel számolhat. Ezért végeztem el az orvosi egyetem után az orvos közgazdász képzést, majd pedig az egészségügyi menedzsment szakot.
– Nem fog hiányozni a gyógyítás? Egyáltalán mi indította arra, hogy induljon a főigazgatói posztért?
– Már most hiányzik, pedig csak múlt hét hétfőn vettem át a kórház irányítását. Úgy gondolom egyébként, nem szabad elszakadni a betegellátástól és nem csak azért, mert a főigazgatói kinevezés határozott időre szól. Fontos, hogy ne felejtsem el a tudást, amit tizenév alatt megszereztem, és a betegekhez is kötődőm. Ezért szeretném megtartani a diabetológia szakrendelést, illetve a fekvőbeteg részlegen is tevékenykedem és ha lesz rá mód, akkor szeretnék ügyeletet is adni a belgyógyászaton. Ez a következő hónapokban kialakul. Tudom, hogy relatíve fiatalon kerültem ebbe a pozícióba. Ám mivel ismerem a gyógyítói oldalt, és a gazdaságit is, ezért úgy éreztem, segíthetek.
– Mekkora a mozgástere? Hiszen állami fenntartásban van a kórház.
– A fenntartói szerepet 2012 májusában vette át az önkormányzattól az állam, konkrétan a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet, a GYEMSZI. Nagyon sokat kommunikálunk velük, egyeztetjük a lépéseket, ez pedig valamilyen szinten biztonságot nyújt. Azonban az esetleges átszervezésekbe, a belső menedzsment kialakításába nem szól bele a fenntartó. Most állítom fel a csapatot, akikkel együtt szeretnék dolgozni.
– Kikkel szeretne együtt dolgozni?
– Részben korai még erről beszélni, de azt elmondhatom, hogy az 5 igazgató helyett a kötelezően előírt 4 fog dolgozni. Megszűnik a minőségbiztosítási igazgató titulus, a jövőben minőségbiztosítási vezetőként dolgozik majd egy kolléga. Tervezem egy döntéselőkészítő osztály felállítását, és azt is nagyon fontosnak tartom, hogy főmunkaidőben egy jogász is segítse a csapatot. Nagyon fontos, hogy a saját dolgozóinkat alkalmasnak találom a menedzsment feladatainak ellátására.
Fiatal igazgató, nagy tervekkel
– Melyek a legfőbb problémák? És milyen elképzelései vannak?
– Általánosságban ha nézzük, akkor a legfontosabb a bevételek növelése és a kiadások csökkentése. A több bevétel érdekében a betegforgalmat kellene növelni, ennek érdekében esetlegesen például a jelenlegiek mellett új laparoscopos sebészeti eljárásokat bevezetni. Fontos tényező, hogy a szarvasi kistérség újra az orosházi kórházhoz tartozik, ám a járóbetegek egy része még nem hozzánk jár, mást szoktak meg az elmúlt évek alatt. A cél, hogy ismét nálunk gyógyuljanak, és ehhez megvan a szakmailag erős városi kórház, a jó szakember gárda. A kiadási oldal szempontjából racionalizálni lehet a mosoda és a konyha működését. A konyhán például üstcserék történtek, amivel a gázszolgáltatáson tudunk spórolni, a mosoda esetében pedig heti ötről háromra csökken a munkanapok száma, amit azonban nem éreznek meg az osztályok, hiszen több textíliát vásároltunk, és adományba is kaptunk Németországból.
– 2013-ban alig 2000 milliárd forint körüli összeg jut az ágazatra. Ez kevesebb, mint tavaly és azelőtt. Hogyan segít ezen a spórolás?
– Valóban nehéz takarékoskodni. Az ágazatra leosztott pénz mindig és mindenütt a világon kevés, erre természetesen nincs ráhatásom. Nem lehet spórolni például a tűkön, a gyógyszereken. Az én feladatom, hogy a megváltozott körülmények között biztosítsam a betegek számára a legmagasabb szintű ellátást. Egy önfenntartó, önellátó kórházban kell gondolkodni. A betegeknek próbáljuk biztosítani, hogy ha bekerülnek a kórházunkba, az általunk nyújtható legmagasabb szintű ellátásban részesüljenek. Meg kell keresni azokat a lehetőségeket, ahol viszont még van mód racionalizálni és a beszállítókkal is újra fel kell venni a kapcsolatot. A problémákat megpróbáljuk orvosolni, de az biztos, hogy saját erőből ezt nem lehet, csak külső forrásból. Igyekszünk elérni, hogy az olló két szára ne nyíljon tovább. Ha megáll, vagy esetleg egy kicsit szűkül, az már hatalmas eredmény lesz.
Jöhetnek az új orvosok
– Elegendő a szakembergárda?
– Kevés az orvos, kevés a szakszemélyzet. Az intézet összes dolgozója maximálisan le van terhelve. Van viszont egy pályázatunk, aminek segítségével uniós támogatást kapunk bizonyos számú új munkatárs felvételéhez. Tárgyalások folynak, szakszemélyzet már jött a kórházba, és úgy tűnik, érkezik egy bőrgyógyász szakorvos is. Körvonalazódik az együttműködés egy pulmonológus kollégával, két sebésszel, egy traumatológussal és egy nőgyógyász kollégával is. Pályázunk továbbá eszköztámogatásra is, ennek az előkészítése most zajlik, sikeres pályázat esetén ~300 millió forintból fejleszthetjük az eszközparkot. Halad a technológiai tömb építése, a főépületben az osztályok költöznek majd a rövidebb betegutak érdekében, a traumatológia például az első emelet nyugati szárnyára kerül.
– Semmelweis napot szervez és szerződést köt a helyi médiával. Miért?
– Július 11-én lenne a Semmelweis nap, ami az egészségügyben dolgozók felé lenne egy elismerés, gesztus. De szeretnék egy bált is, formát adni a szakma összefogásának, és hagyományt teremtve minden évben egy estén ünnepelni a hazai egészségügy dolgozóit, nem csak a kórház kollektíváját, hanem a háziorvosokat, a szociális szférában tevékenykedőket is. A kommunikációt pedig nagyon fontosnak tartom, ebben lesz partner az OrosCafé és az Orosházi Élet. A tervek szerint kétheti rendszerességgel közölnénk fontos híreket, így első kézből tájékozódhatnak betegeink és a lakosság a kórházi hírekről. Azt tervezem, nyitok az önkormányzat, a mentőszolgálat, az ellátási területhez tartozó településvezetők, a háziorvosok felé, hiszen sokat segíthetnek abban, hogy az orosházi kórház a maximumot tudja nyújtani.
