A magyar néptanítók tiszteletére avatott kopjafát a Cinkusiak Baráti Köre az egykori cinkusi iskolánál.
Éves, szokásos koszorúzási ünnepsége keretében ezúttal kopjafát is avatott a magyar néptanítók tiszteletére a Cinkusiak Baráti Köre június 23-án az egykori cinkusi iskola előkertjében. Meghívták Orosháza, Hódmezővásárhely, Kardoskút településvezetőit, a város oktatási, közművelődési intézményeinek vezetőit, az egyházak képviselőit, és a vásárhelyi, sóshalmi olvasókörök képviselői mellett jelen volt Simon Imréné, az Olvasókörök Országos Szövetségének társelnöke is. Elsőként Reményik Sándor: Ha majd nem lesz iskolánk… című versét hallhatta az igen szép számú közönség Nemes Mónika tanuló tolmácsolásában.
Ezt követően Deák György elnök köszöntötte a vendégeket, aki a nyolcvan éve elhunyt Klebersberg Kuno kultuszminiszter érdemeire emlékezett, idézve híressé vált mondatát; „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg, és teheti ismét naggyá”. Arra kérte az ország felelős vezetőit, ebben a nehéz helyzetben sem tévesszék szem elől, hogy mit jelent a nemzet életében a kultúra és az oktatás ügye.
Dr. Dancsó József polgármester, országgyűlési képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a néptanítók megbecsülése 50-60 éve várat magára. – Ma is aktualitása van ennek, hiszen nagyon sokat tettek azért, hogy az akkori fiatalokat tiszteletre, becsületre, hazaszeretetre neveljék. – mondta, majd köszöntötte Hódmezővásárhely és Kardoskút megjelent vezetőit, hiszen – ahogyan fogalmazott – ez a térség összenőtt, együvé tartozik és remélhetőleg ez hosszú ideig így is marad.
– Ez a nap jeles a cinkusiak életében, ekkor emlékeznek iskolájukra, tanítóikra, bármerre is vannak e hazában, kezdte beszédét Ramasz Imre, Kardoskút polgármestere. – Őszinte tisztelettel adózunk a nekik, hogy felvállalták ennek az emlékoszlopnak a felállítását.
– Ez a kopjafa, amely Erdélyben készült, és útra kelve fölavatására vár, az országban elsőnek állít a sok neves és névtelen néptanítónak időtlen emléket. – hangsúlyozta Almási István, Hódmezővásárhely alpolgármestere ünnepi beszédében, majd így folytatta:
– Uszuly János néptanító Cinkust igazi szellemi központtá emelte, és végső akarata szerint, hamvait iskolája kertjében szóratta szét, jelezve kötődését és vigyázó emlékét. Hozzá mától, szerte a Kárpátok hegyláncán belül, e faragott jellel százezrek tartoznak.
– Nagy örömmel vállaltam ennek a kopjafának az elkészítését, nem csak a kihívás, a hírnév vagy a fizetség végett, hanem leginkább azért, mert úgy érzem, ez a kopjafa-avatás is része annak a nemzeti ébredésnek, eszmélésnek, amire már olyan régen vár ez a nép. Innen, a határon túlról úgy látjuk, hogy elkezdődött az a folyamat, mely során újra felismerjük igazi értékeinket, s utána pedig meg is becsüljük azokat. Megtisztelő számomra, hogy ennek piciny kis része lehet az én kopjafám is – írta levelében Sütő István, erdélyi fafaragó művész, akinek üzenetét felolvasták az ünnepség végén, és tiszteletére elénekelték a székely himnuszt.
Ezt követően megkoszorúzták az iskola falán elhelyezett, 16 tanító nevét tartalmazó emléktáblát, ahol Németh Béla tanácsnok mondott emlékbeszédet. Az egykori Cinkusi Olvasókör épületén elhelyezett emléktáblánál Fülöp Béla, címzetes gimnáziumi igazgató, író emlékezett az 1926-ban alakult, majd 1949-ben belügyminiszteri rendelettel betiltott olvasókör egykori tagjaira.
A Cinkusiak Baráti Köre által 2004-ben alapított vándorserleget ezúttal Miszlai Laura, a kardoskúti iskola nyolcadikos tanulója vehette át „Csendes történelem” című pályamunkájáért, míg „Az év szponzora” díjat Bokor Lajos, az egyesület tagja kapta. Az ünnepség a Bokréta Népdalkör műsorával zárult.
