Olyan, mint a többi, csak egy kicsit más. Legegyszerűbben talán így lehet összefoglalni, hogy milyen legutóbbi beszélgetőtársam a városi televízió Paletta című műsorában.
Rálik Alexandra végzős táncsicsos, augusztusban jelent meg egy országos lapban az egyik verse (Valaki mocorog).
Édesapja nem szerette Szandit (az énekesnőt), meg aztán lábbelinek sem akarta szólítani egyetlen lányát, no, meg őt magát Sándornak hívják, hát így lett Alex a lány, aki élete első évtizede után kezdte erőteljesen keresni az önkifejezés formáit. Több területen talált is kapukat önmaga és a világ felé. Amikor ötödikes korában megismertem, éppen nem tudott színjátszásra beiratkozni hozzám, mert ütközött az órarendjében a zongorával. Kivártam, míg belefértem az életébe, két évig együtt dolgoztunk, játszottunk a drámafoglalkozásokon. Közben szép kiejtés-, és versmondó versenyekre járt. Sosem bánta, sőt, bölcs türelemmel vette tudomásul, hogy nem lett első, de mindig kiemelkedett a mezőnyből.
Előadói képessége alatta maradt annak a tudásának, amivel a verseket, szövegeket értelmezni tudta, és továbbgondolni a benne foglaltakat. Mindig arra biztattam, hogy versenyezzen, úgy gondoltam, ezt a szellemi tőkét és ezt az orgánumot nem szabad veszni hagyni. Ma már tudom: a versek benne fordított utat járnak, mint hittem. Nem kintről be, majd újra ki – ahogy az előadóban, hanem csak ki. Igaz, még félve, tapogatózva, tanulva a poézist, de határozott jegyeit viselve annak, hogy jó úton jár. (Az alábbi kisfilmből az is kiderül, hogy fotózik is, nem is rosszul. Itt pedig megnézheted a blogját.)
httpv://www.youtube.com/watch?v=IQq0T0dvDaI
Első publikálása kapcsán megkerestem, beszélgessünk a kamera előtt. Jól esett, amikor a már ismert bölcs higgadtsággal, minden szabódás nélkül vállalta, hogy legbensőbb titkait elénk tárja. Először arra gondoltam, felolvas néhányat a verseiből, de hamar kiderült, az olyan mesterség, amit másra kell bíznom. Osztálytársát, Bereczki Biankát szintén évek óta ismerem, tudom róla, hogy ő az az anyag, aki minden formálást eltűr: ő lesz az emberem. Alex verseit nem előadni kértem tőle, csupán felolvasni, mint teszi azt egyedül a befogadó. Így lett. Losonczi Dávid operatőr és vágó kollégám pedig olyan képi világot alkotott hozzá, olyan zenéket választott, amiért csak hálás lehetek neki. (Ugye megérte, hogy két és fél napig bajlódott az utómunkával!?)
- hirdetés -
