In memoriam Keller József (1926-2010)

A Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola Öreg Diákok Körének nevében Prof. dr. Szabó Mihály írt visszaemlékezést a napokban elhunyt Keller Józsefről.
Orosházán született 1926. október 30-án, itt halt meg 2010. szeptember 10-én. Szülővárosából és a családi otthontól csupán gimnáziumi és egyetemi tanulmányai idejére került el. A csupasz életrajzi adatok – érettségi a Fáy András Gimnáziumban Budapesten, egyetemi tanulmányok Budapesten és Szegeden, ahol történelem-földrajz szakos tanári diplomáját kapta – nem fémjelzik a tanárt, a pedagógust. 1950-ben hazakerült, kollégiumi tanár, majd a „Táncsicsban” tanár, igazgató. Onnan ment nyugdíjba 1986-ban, de nyugdíjasként még majdnem egy évtizedet tanított.

Keller igazgató úr tanár, pedagógus és „ember” volt. Tanár, aki tanított, a tananyagon túl szélesítette diákjai ismereteit. Felkészítette őket középiskolai tanulmányi versenyekre, amelyeken földrajzból kiemelkedően helyt álltak. Olyan pedagógusként volt tanár és igazgató, aki a lehető legjobb tanári kart hozta össze a gimnáziumban. E karból tizennégyen kerültek főiskolai és egyetemi katedrára az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején.
Ő volt az a pedagógus, aki évtizedekkel az érettségi után ugyanúgy ismerte egykori diákjait, emlékezett tanulmányi eredményeikre, sportolói sikereikre, a gimnázium falai közt elkövetett csínytevéseikre, mint amikor még a gimnáziumba jártak. A rá bízott gyermekek sorsát, jövőjét egyengető pedagógus számtalanszor találta magát szembe az ifjúság jelene és jövője iránti hivatásbeli és erkölcsi elkötelezettségét meg nem értőkkel, tanári-igazgatói ténykedését bírálókkal. A diákok egy része nem vállalta a nem mindennapi szintű követelmények teljesítését és átiratkozott más iskolába. A szülők között akadt, aki kimenekítette gyermekét a felelősséggel végzendő, kemény iskolai munkából. Még tanár kartársai némelyike sem maradt mellette. A megfutamodás nem Keller igazgató úr vezetői ténykedését minősíti.
Keller József ember volt a szó nemes értelmében. Ember, aki kiállt tanítványai mellett. Ember, aki a gyerekek családjainak gondjait magáévá tette. Ember, aki előre tekintett az iskola, a növendékek, a tantestület érdekében. Ember, aki örül tanítványai sikereinek, aki büszke tudományokban magasabb szintre jutó diákjaira, ember aki a diákok, a szülők elismerésére és nem magas rangú kitüntetésekre vágyott. Életének katedrán és vezetőként töltött éveiben kollégái és útmutatásait megfogadó tanítványai segítségével kiemelte a gimnáziumot a középszerűségből, ezzel óriási feladatot hagyott igazgató utódaira, akik bizonyítottak, hogy e követelménynek eleget tettek, tesznek. Keller igazgató úr szívós, kemény, tanulók és a társadalom érdekeit szolgáló hosszú vezetői munkájáért nem várt mást, csak a tanulók tiszteletét, a szülők elégedettségét. Széles körű szakmai tevékenységének szűkebb környezetében történt elismerése mellett a pedagógus társadalom 1972-ben az első között jutalmazta meg az Apáczai Csere Díjjal.
Keller József Táncsicsban végigdolgozott évtizedeinek tanítványai – amíg élnek – hálásak lesznek az értük tett pedagógiai fáradozásért.
Igazgató úr, nyugodjon békében.

A Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola közössége rövid megemlékezéssel és gyertyagyújtással búcsúzik egykori igazgatójától, Keller Józseftől. A megemlékezés szeptember 20-án, hétfőn 14 órakor lesz a gimnázium zsibongójában.